Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1937

27 Az intézetünkben folyó vallás-erkölcsi nevelés nem szorítkozik, tehát csupán a hittanórák munkájára, hanem a világi tárgyak keretén belül is igyekszünk kimutatni, hogy egyedül a tiszta erkölcs, szép, jó, helyes, egészséges, hogy a nagy természet titkaiban és pompás berendezettségével, valamint a történelem küzdelmeinek, eredményeinek, bukásainak és emelkedésének tanulságával végső konklúzióként a végtelenül bölcs Mindenható, örök Absolutumra, Istenre utal. De nem állunk meg az elmélet terén. Súlyt helyezünk növendékeink gyakorlati vallásos éleiére is. Ennek megnyilvánulásaképen az ifjúság ősszel és tavasszal naponkint reggel a tanítás előtt szentmisét hallgatott, évenkint négyszer gyónt, a főbb ünnepeken résztveit a bazilikában tartott ünnepélyes főpásztori miséken, vasárnaponként pedig exhortációt hallgatott. De e kötelező vallási gyakorlatokon kívül is sokan önként járultak Jézus Szíve iránti tiszteletből a hó első péntekein szent áldozáshoz; a hittanár hetenkint alkalmat adott a szentgyónásra s így a napi áldozók száma is örvendetesen növekedett. Az évenkénti szokásos lelkigyakorlatokat az idén november 25., 26., 27.-én az alsó osztályok számára, — a polgári iskola növendékeivel együtt — Balla Ernő karkáplán tartotta. A felsősökét dr. Kerner István pápai kamarás, a budapesti központi szeminárium spirituálisa vezette. Lelkes, közvetlen hangú, bensőséges hitet és emberismeretet sugárzó elmélkedései hallgatósága körében meglepően fogékony talajra találtak. Ezeken az exerciciumokon kívül, a kettős szentévre való tekintettel, május hó 16., 17., 18. napjain dr. Tóth K. János hercegprímási levéltáros előkészítő beszédeket mondott; az Euchariszliáról, mint a hit, alázatosság és szeretet misztériumáról. Mély gondolatokat görgető tüzes szavait, a kedvesen feldíszített templomunkban összegyűlt növendéksereg komoly összeszedettséggel hallgatta. S éppen a kettős szentév az, melynek jegyében nevelésünk idén állott, — melynek animáló hangulata munkánknak irányt szabott, de azt meg is könnyítette, hiszen az Eucharisztiáért s az Eucharisztia segítségével növendékeink fokozottabb mértékben igyekeztek meghozni és felajánlani a szorgalom s önfegyelmezés áldozatait. Az eucharisztikus évre órák utáni fohászokkal, önmegtagadásokat jelentő búzaszemek gyűjtésével, a kongregáció-gyűléseket követő szentségimádásokkal, az Oltáriszentségről tárgyaló könyvek terjesztésével, ilyen irányú exhortációk hallgatásával, a kongresszusi himhusz buzgó gyakorlásával is készültünk. Mint a vallás-erkölcsi nevelésnek különösen hatásos eszközeiről kell a Mária Kongregációról, Elő Rózsafüzér Társulatról és a Szívgárdáról megemlékezni; ezeknek működését azonban máshol tárgyaljuk részletesen. Fontosnak tartjuk természetesen a hazafias szellem ápolását is. Isten gondolata, hogy mindenki egy faj, egy nemzet társadalmi közösségének tagjaként szerepeljen a földön, — kell tehát, hogy ezt az adottságot mint különös értéket véssük az ifjúság szívébe, annál inkább, mert hiszen a fellángoló nacionalizmus napjait éljük és sok téves eszme, veszedelmes irány veti magát éppen az ifjúságra, hogy a zsenge lelkeket könnyűszerrel elhódítsa s a maga, sokszor egyének