Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1936

25 Április 22-én a II. osztály hittan órán megnézte a Várhegyet és « bazilikát. Április 23-án meghallgattuk Mécs Alajos előadását: Ismeretlen Japán. Április 25-én Zirc—Veszprém—Herend volt a kirándulás helye. Résztvett az intézet. A VII. osztály növendékei számolnak be a kirándulási élményekről. Zirc. A naptár 1937. április 24-ét mutatott, mikor a hajnali órákban jókedvűen és vidáman baktattunk az állomás felé. Öt óra volt. Még a nap is aludt felhődunnája alatt; még a madarak sem csipogtak reggeli köszöntőt nekünk. Lassan indult el velünk a lokomotív, és gyorsan röpített bele a friss reggelbe. Szép vidékeken, gyönyörű tájakon szaladtunk keresztül és alig győztük nézegetni az ezer pompájú tavasz kibontakozását. Utunk első állomása: Zirc. Vígan ugrottunk le a vonatról és szaporán igyekeztünk felfelé. Körülsétáltunk az apátság gyönyörű parkjában. Hallgattuk a ránkboruló évszázados fák suttogását, megcsodáltuk a tiszta tavat, gyönyörködtünk a pávák gazdag színpompájában és mélyen magunkba szívtuk a tavaszi virágok édes illatát. Később megnéztük a múzeumot. Nagyon tetszett az a két hatalmas goblein, melyeknek értéke is olyan káprázó mint szépségük. Megcsodáltuk a könyvtár gazdag pompáját is. Ezután lementünk az apátság templomába, hogy szentmisét hallgassunk. Gyönyörű barokk épület, csillogó, gazdag díszítéssel. Az isten ezer szólamú titkának szines melódiái suhannak ezen a templomon keresztül. Telve hittel és szeretettel léptünk ki kapuján. Nemsokára már a vonatról integettünk. Szemünk búcsút mondott Zircnek, melyet a Bakony vadregényes vidéke csakhamar eltakart előlünk. (Törös Anna VII. o. t.) Veszprém. Vidám beszéd és énekszó mellett elértük utunk tulajdonképeni célját Veszprémet. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Zenekar, barátságos arcok, kedvesen integető emberek, ez volt az, ami első pillanatra szemünkbe ötlött. Négyes sorokba állva s a kedves veszprémiek kíséretében vonultunk a hősök kapujához, ahol a hősök sírjára letettük kegyeletteljes tiszteletünk jeléül Esztergom szab. kir. város koszorúját. Majd betértünk az Angolkisasszonyok zárdájába, hol leraktuk holminkat. Ebéd után a társaság két részre oszlott. Egyik rész Herendre ment, mi pedig a város megtekintésére indultunk. A legjobban megkapott bennünket a város gyönyörű, festői fekvése s a meredek, az u. n. függő-utak. A város u. i. úgy épült, hogy az utak párhuzamosak ugyan egymással, de mindegyik egy fokkal magasabban van a másiknál, lépcsőszerű az egész. Itt az ember vízszintes utcát nem talál. Egy kedves főtisztelendő úr vezetése mellett a délután leforgása alatt megismertük Veszprém legjellegzetesebb épületeit, nevezetességeit. Láttuk Pósa Lajosnak, a nagy költőnek lakóházát, onnan a gimnáziumhoz mentünk. Hatalmas épület, szép udvara van gyönyörű kilátással. Van a gimnáziumnak egy terrasza, oda is felmentünk, persze szűk, romantikus padláslépcsőn keresztül. No de végre fent voltunk s ismét gyönyörködhettünk Isten legszebb ajándékában, a természetben. Múlt az idő és sajnos el kellett hagynunk ezt a kedves helyet is. Láttuk a püspöki palota nagyon szép, hatalmas épületét. Majd betértünk a veszprémi székesegyházba. Majdnem felkiáltottunk meglepetésünkben, u. i. nagyon de nagyon emlékeztetett a tavalyi kirándulásunk alkalmával látott pannonhalmi apátság kedves kis kápolnájára. A templomból kijutva a főtisztelendő úr a város határába vezetett ki. Örömmel tartottunk vele, mert itt is, ott is utunkba került valami, amit érdemes volt megnézni. így pl. a romok, a gimnáziumi gépészház, a viadukt. Itt megálltunk egy pillanatra. Ez a híd arról nevezetes, hogy nem folyópartokat, hanem völgyeket köt össze. Itt is, mint a legtöbb helyen előkerültek a fényképezőgépek, hogy megörökítsék ezt a csodás helyet. Még egy kicsit tovább mentünk s elértünk egy kúthoz, amelynek érdekes története van. Régen a forrása szemétdomb alatt bugyogott. Felfedezője egy nagyot gondolt s a gondolatot tett követte. A kis forrás vizét megtisztíttatta, ma már kitűnő vize van s a veszprémiek kedvenc kiránduló helye. Az idő elég későre járt s így lassan visszafordultunk. Imitt-amott már kedvesen csillogtak a jó Isten lámpácskái s halvány fénnyel .ugyan, de mégis kíváncsi szemmel nézett le ránk az ég pereméről a jó öreg hold. Észre sem vettük s máris bent voltunk a városban, pár perccel később a zárdában. Megköszöntünk mindent