Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

6 Új munkakör, új erőpróba, új energiák felszinrehozása és ennek természetes következménye az új, az eddigivel merőben ellentétes energiák és sajátosságok kifejlődése. Az ok a kényszerűség volt, az okozat pedig maga a fejlemény. Természetes, hogy uj munkakörében nem lehetett, nem maradhatott meg a nő annak a törékeny, széltől óvott és védett, a más segítségére szoruló, régi nőalaknak, aki eddig volt, mig az otthon szent falai között élt. Helyt kellett állnia munkájáért, sőt eredményt, mégpedig kifogástalan eredményt kellett felmutatnia, hogy pozícióját megtarthassa. Hogy ettől önálóbb lett, hogy ettől határozottabb egyéniséggé alakult, fellépése bátor és biztos lett? Ez még nem azt jelenti, hogy lényében egyéniségében, valamint lelkületében megszűnt nőies lenni. A hiba ott van, hogy a társadalom, abban a pillanatban, amint a nő mint kenyérkereső fél lép az élet porondjára, kettőzött követelményekkel, de nem kettőzött tisztelettel lép fel velünk szemben. Pedig szerintem nem kettőzött, de tizszeres tisztelet és megbecsülés kell hogy övezze azt a nőt, aki a megélhetésért, legtöbbször a családja megélhetéseért elhagyja a neki teremtett munkaterületet és idegen talajon idegen emberek között mindig a kritika nagyitó lencséje előtt állva próbálja segiteni a férfit a megélhetés gondjaiban. Ehhez a munkához erő, mondhatnám emberfeletti erő kell, mert ugyanakkor nem mentesül az otthon gondjaitól sem, mert egy személyijén feleség, anya, háziasszony és kenyérkereső. Hát lehet ennél többet vállalni, lehet ennél tiszteletreméltóbb szerepet betölteni

1? Nem és megint csak nem. Honnét van tehát az, hogy a nekünk kijáró tisztelet mégsem akkora, mint amennyi megilletne bennünket? Valami hiányzik a ma asszonyából, ami anyáinkat olyan magas piedesztálra állította, ami az ő nőiességüket minden körülmények között megtartotta és megőrizte az ő mindenek felett álló és megingathatatlan hitük és mély vallásosságuk. Emberfeletti munkát végeztek ők is, férfiakkal együtt megállták helyöket a vérzivataros időkben is, és megmaradtak bájos, tiszteletet követelő nőknek és asszonyoknak, mert a lelkükben ott élt az alázatos hit, az Istenben és Istennel való eggyüttélés gondolata. Minden munkájukon végigvonult az a szelídség, ami csak abból a női lélekből áradhat ki, akinek keze a Mindenható kezében nyugszik, akinek munkabírása és ereje nem a magabizás, hanem egy Gondviselő irányításában gyökeredzik. Anyáinknak volt hitük, mély, rendületlen és mindent átütő hitük... És nekünk?... Sokat tanultunké sokat tudunk is esetleg és azt gondoljuk, hogy mi már nem lehetünk alázatosak, nekünk nem illik már vakon hívőknek lenni, mert mi bon-