Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1935

A magyar nő és magyar anya helyzete és kötelessége 1936-ban.* Ezeréves történelmünk lapjain sok fenséges és ragyogó évszám van, aminek láttán mindig felcsillan a szemünk és boldog büszkeséggel telik meg a lelkünk. De sokkal több az a lap, amelyen szomorú események vannak feljegyezve: a fényes magyar vitézség, hősi bátorság, nemes önfeláldozás hiábavaló küzdelmeinek gyászos és valami végzetszerű eredménytelenségei. l)e fel vannak jegyezve, mert mi magyarok, bár mit is mért ránk a sors, mindig emelt fejjel, büszke öntudattal néztünk a jövendőbe és a csüggedés nem tartozott lelki adottságaink közé, valamint a vereségeink eltitkolása vagy szépítése sem. Ami azonban nagy ritkán, vagy egyáltalán nem talált feljegyzésre a történelmünk lapjain, a magyar anya, a magyar nő emberfeletti, hősi, néma küzdelme évszázadokon keresztül nemzetünk fennmaradásáért testben és lélekben. És amikor hódolattal adózunk eleink életet és vért áldozó férfi vitézségének, nem mehetünk el némán és megemlékezés nélkül a magyar anyák és magyar nők ezeréves nemzetfenntartó, vagyont és tradíciókat megőrző és a magyar lelkiséget átörökítő halhatatlan nagy munkája mellett. Mert míg a magyar férfiak talpig fegyverben állták a minden oldalról nekünk támadó ellenség pergőtiizét, áldozták életüket azért a szent eszméért és valóságért, amit úgy hívunk: haza, addig anyáink századokon keresztül férfi munkára nem termett törékeny fizikumukban, mindenre elszánt és kész lélekkel védték azt, ami a hazának az igaz tartalmat adja: az otthont és a családot. Hogy melyik nagyobb munka vagy melyik értékesebb azon nincs mit vitatkozni, mert az egyik a másik nélkül hiába való fantazmagória. Mert * Gyöngyöshalászi Takách Gyuláné, budapesti polgári iskolai igazgatónő elő adása az 1936. június 6-án tartott szülői konferencián. 1*