Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

8 mennyit tanul a gyermek és tud is." Okolják a tanárt, az iskolát. Nem sejtik a baj valódi okát. Legtöbbször az ilyen gyermek odahaza vesztette el önbizalmát. Minduntalan azt hallja: te semmihez sem értesz, ügyetlen vagy, gyámoltalan vagy. Soha nem tudja, mikor zúdul rá szidás, büntetés, mert abban az otthoni ideges, békétlen légkörben nem az igazság, hanem a szeszélyes hangulat uralkodik. A gyermekkorban fejlődnek ki a káros gátlások, amelyek uralkodnak az egész életen át és lefékeznek minden tevékenységet. Sok embert látunk, akikben volna tehetség, munkakedv, munkabírás, de nincsen lendület. Illetőleg ha megnyilvánul is, nyomban jelentkezik a gátlás, mint valami lelki görcs, amely nem engedi szabadon szárnyalni. Magában hordozza a pesszimista hangulatot: nem érdemes küzdeni, úgy is hiába minden. Ez a terhes örökség teszi szárnyaszegetté egész életére. Nem tud bízni, örülni, csak félni. A félelmet gyermekkorában ojtották lelkébe. Hiányzott a családban a verőfény, a kölcsönös megértés. Ahol a szülők nem élnek békés egyetértésben, a gyermekek sohasem heverik ki annak a kedvezőtlen éghajlatnak, amelyben felnőttek, káros következményeit. Hát még mit szóljunk azokról a szomorú esetekről, amelyek mind gyakoriabbak lesznek: „ahol teljesen fel van dúlva, megsemmisítve a családi élet." A szülők elválnak egymástól, a gyermekeket ide-oda dobálja a sors. Az egyik szülő a másik elleni gyűlöletre tanítja a gyermekeket. Mindegyiknek útjában vannak, iparkodnak lerázni őket maguktól, beadni valami intézetbe. Sok szülő féltő gonddal őrzi gyermekének egészségét, iparkodik anyagi jólétéről gondoskodni. De esetleg elfeledkezik arról, ami a legfontosabb : a családi élet harmóniájával biztosítani lelkének helyes fejlődését. Ez a legnehezebb, mert csak úgy lehetséges, ha a szülők maguk is szívvel-lélekkel élik az ideális családi életet, áldozatul hoznak mindent, teljesen felolvadnak abban az egységben, amit a család jelent.