Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

A családi élet hatása a gyermek sorsára.* Az ember és az emberiség élete örökös harc. Fajok, nemzetek, államok, társadalmi osztályok küzdenek egymás ellen. Sokszor fegyverrel, máskor fegyver nélkül, de ez az utóbbi is követel áldozatokat, ennek is vannak győzői és legyőzöttjei. Emellett állandóan folyik a harc az egyén és a társadalom között. Vannak időszakok, amidőn az egyének túlságos érvényesülése veszélyezteti a köznek érdekeit, más korszakokban pedig a köz, a kollektívum magába akarja olvasztani az egyéneket, nem ismeri el jogaikat. Pusztán a társadalom felépítésére szolgáló tégláknak tekinti őket, amelyeket egyformákká kell tenni, le kell faragni róluk mindent, amivel különböznének egymástól. A küzdelemnek, sőt magának a fejlődésnek természetes következménye, hogy a politikai, gazdasági berendezések is folyton változnak. Változnak az államformák is a különböző népeknek lelkülete, a korszellem, a politikai viszonyok szerint. Egyetlen társadalmi alakulat van, amely a sok változás, forrongás közepette állandó, amelyet nem alakíthat át semmiféle korszellem, mind az egyénnek, mind pedig a társadalomnak pusztulása nélkül: ez a család. Míg az egész világon folyton dúlnak a véres háborúk, dúlnak a vértelen, de azért éppen olyan kegyetlen gazdasági harcok, vannak a békének megszámlálhatatlan, parányi kis várai, ahonnan száműzve kellene lenni minden harcnak. Ezek a kis várak: a családok. A család Isten csodálatos gondolata az emberi nem fenntartására. Két embernek szeretete, egy életre való egybeforrása hozza létre az utódokat. De nemcsak létrehozza, hanem ápolja, védi mindaddig, míg elég erős lesz kilépni az életbe, ott megvívni a harcot, amely minden emberre vár. Még ezután is nagy szerepe van a családnak. Ennek kell annak a helynek lennie, ahova vissza-visszatér az ember a küzdelem után megpihenni, új erőt gyűjteni. Mi lenne a gyermekből a család nélkül? De mi lenne az emberekből nélküle? Minden értelem nélkül száguldó, egymást pusztító atomok, amelyek káoszt, de nem rendezett világot alkotnának. * Dr. Bognár Cecil bencés, egyet, rendk. tanár előadása 1935. május 26-án a szülői értekezleten. 1*