Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

27 nemcsak élre, de szilárdságra is van szüksége, s hogy a felette sok köszörülés nemcsak élesít, de gyengít is. És fájó keserűséggel folytatja : a sok ismeret, amellyel kikerülünk az iskolából, csak annyit ér, mint a tengerésznek a térkép. Arra jó, hogy nyugodt, szélcsöndes időkben kikerülhesse a zátonyokat, de mit sem ér, ha a hajót vész, vihar ragadja meg. Az emberek legnagyobb része nem a kellő ismeret, hanem a kellő akaraterő hiánya miatt válik szerencsétlenné; s a nevelésnek legnagyobb hibája az, hogy erről megfeledkezve csak az észbeli tehetség, az értelem fejlesztésén fáradozik, s nem törődik az akarat szilárdításával. Pedig, aki akarni tud, az jóformán mindent tud, amire a praktikus életben szükség van. A ma középiskolája már túl van ezen az egyoldalúságon és az észbeli tehetségek, az értelem, fejlesztése mellett — a Tantervben lefektetett elvek és útmutatások szerint — törekszik az érzelmi világ kiművelésére, elsősorban az akaraterő nevelésére, kifejlesztésére is. Erre törekszünk mi is. Kívánunk, igenis, kitartó, odaadó, szívós munkát a kötelességek lelkiismeretes, pontos elvégzését, komoly tanulást és így alapos tudást, — szem előtt tartva mindig, hogy a leánygimnázium nem a nagy átlag, hanem csak a kiválasztottak számára való, — de ép oly nagy súlyt helyezünk az érzelmi világ kibontakoztatására, a harmonikus, boldog élet alapját képező akaraterő kinevelésére. Különösen szükséges ez a leánynevelésben. A leány, a nő élete két ellentétes pólus a való és az ábránd között hullámzik. Az ábrándok tarka, színes, változó világával szemben ott áll a kötelességek érckolosszusán nyugvó való világa. Az ábrándok tarka-szép világa gyakran sodródik a kötelességek érckolosszusa felé és ha nincs ott a mérséklő, irányító, fékező akaraterő, véresre sebződik a szív. Hogy az ilyen kataklizmák elkerülhetők lehessenek, arra az akaratot erősítő, kifejlesztő nevelésnek kell a leánylelkeket előkészítenie. Rá kell nevelni a leánylelkeket, hogy az ábrándok világának bíboros alkonyborulatba hanyatlásával is legyen erejük hittel, bizakodással, reménnyel köszönteni a kötelességek felpirkadó hajnalát, legyen erejük az álmok világának délibábos szétfoszlása után az erős lelkek vidámságával rálépni a kötelességteljesítésnek lemondásokat, áldozatokat kívánó útjára. Fel kell velük ismertetni, hogy boldogság csak úgy terem a szívben, ha az ábrándok a felismert kötelességben konkrétizálódnak, realizálódnak és így a kötelességek ködös, szürke világára ráhull az ábrándok világának szivárványos, tündöklő fénye. És megtanít erre az Úr Jézus. Amidőn a türelemmel, lemondással, fáradtsággal, éhséggel, szomjúsággal, szenvedéssel végzett kötelességteljesítésnek jutalmául az örök boldogságot igéri, elfordítja a tekintetet a röghöz-tapadtság ernyesztő, lelket-bénító szomorú látványától és kibontakoztatja az örökkévalóságot szomjúhozó léleknek a végtelenségbe lendítő szárnyait.. . Az akaraterőnek legerősebb támasza az őszinte, mély, meggyőződéses, a lélek mélységeiből fakadó vallás-erkölcsiség, amelynek kifejlesztésére minden lehető eszközt felhasználtunk. Minden órát imával kezdtünk és imával végeztünk. A tavaszi és őszi hónapokban növendékeink naponta hallgattak szentmisét, vasár- és ünnepnapokon exhor-