Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1934

24 4. Szepessy—Vendéghegyi: Rákóczi álmai. Zongorakísérettel szavalta: Török Irén V. o. t. 5. Májusfa-tánc. Táncolták az I. és II. o. t. 6. Ünnepi beszéd. Mondta : Blaskovics Piacid leánygimn. igazgató. 7. Mozart : D-moll fantázia. Játszotta : Farkas Márta III. o. t. 6. Kirándulások. Nagyobb arányú kirándulásra a nehéz gazdasági viszonyok miatt nem nagyon gondolhattunk. Igyekeztünk azonban az adódó alkalmakat és a kisebb kirándulások pedagógiai értékét jól kiaknázni. Földrajzi alapfogalmak ismertetését célozta az I. osztállyal a város egyik legszebb pontjához a Vaskapuhoz tett félnapos kirándulásunk. Az I. és II. osztály többször tett 1—1 órás kirándulást a természetrajz órán, hogy a közvetlen tapasztalat alapján ismerhesse meg a természetben elrejtett szépségeket. Résztvett az I. osztálynak a Vaskapuhoz tett félnapos kirándulásán, amikor is nagy szorgalommal gyűjtögették a szépségükben éppen pompázó tavaszi növényeket és a már vígan futkározó bogárkákat. A III., IV. és V. osztály növendékei részt vettek a szeptember 23-án Budapesten tartott katolikus nagygyűlésen. Helyi kirándulások voltak az V. osztálynak a Bazilikába tett kirándulása dolgozat előkészítése szempontjából; ugyancsak az V. osztálynak a helybeli Szent Anna-templom műalkotási szempontból való megtekintése. Május 20—21-én kétnapos kiránduláson vettek részt növendékeink az igazgató s a teljes tanári testület vezetésével. Utunk célja Székesfehérvár és a Balaton megtekintése volt. A reggeli órákban az ilyen alkalmakkor már megszokott vidám hangulatban indult el a vonat a boldog kis gímnazista-leánycsapattal. Először mentünk el két napra ; maga ez a körülmény is az újság varázsával hatott. Hogy mi lesz a napi programm, hol töltjük az éjszakát, — mindez csak sejtés volt. Várva-várta a kis növendéksereg e napot, mert tudták, hogy Székesfehérváron a felejthetetlenül kedves, nagyontisztelendő Alerina főnöknő vendégei leszünk, akit most is, eltávozása óta, nemcsak osztályának tanulói, — akiket négy éven át szeretettel tanított, nevelt, — hanem mindnyájan lélekben mindig közöttünk érzünk. Gyorsan haladlunk előre; alig vettük észre az idő múlását: megérkeztünk Komáromba. Mivel elegendő várakozási időnk volt, kisétáltunk a városba; igaz, jobbára csak az állomáskörnyéki részt ismerhettük meg, de mégis elmondhatjuk: Komáromban már voltunk! E város sorsa hasonló Esztergoméhoz; mikor megpillantottuk az impozáns Duna-hidat, amely ott is, mint nálunk, idegen partra vezet, elszomorodott a szivünk. Fájó együttérzéssel gondoltunk határon túl élő magyar testvéreinkre, akik számára most csak „külföld" lehet Magyarország. A komáromi Szt. István kápolnában édes hazánkért imádkoztunk. Nemsokára továbbfolytattuk utunkat. Társasjátékok. Rejtvénytalálgatások közben gyorsan telt az idő; alig kerültek elő délidőben (már nem is lehet tudni hányadszor) az élelmiszer-csomagok, megérkeztünk Fehérvárra. Vendéglátó kedves nővérek vezetésével elsősorban a most épülő bazilika-szerű Prohászka-emléktemplomot néztük meg. Ezután kipihenhette a fáradt kis diákcsapat az út fáradalmait a zárdában : a