Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1933

A leánygimnázium Mária-Kongregációja első tagjainak kötelességei.* Az esztergom-vizivárosi irgalmas nővérek nagy nevelőintézete legújabb hajtásának, az árpádházi boldog Margitról elnevezett leánygimnáziumnak ma kedves és egyben jelentős napja: bensőséges családi ünnepe van. Az intézet gondos nevelői és tanárai tanító-nevelő munkájukban az új intézet fejlődési fokozataiban sem akarták nélkülözni azt a hathatós nevelési segéderőt, amelyet a Mária-Kongregáció — Istennek hála — igen-igen sok hazai katolikus iskolában immár évtizedeken keresztül nyújt. Épen ezért, úgy szólván az intézet elindításával egyidejűen kezdték előkészíteni a Mária-Kongregációt is és ma, a Kongregációnak az egyházi főhatóság részéről történt szabályszerű kánoni felállítása után, az első kongregációs ünnepélyes tagfelvétellel elindul a leánygimnázium kongregációi élete. Munkában áll tehát a Kongregáció nevelő munkája és ereje összes kegyelmi hatásaival együtt. És ti, kedves jó leányok és jelöltek, vagytok azok a szerencsések és boldogok, akik első tagjai lesztek ennek a Kongregációnak. Tudom, hogy alapos előkészítésben részesültetek és így nagyon jól tudjátok, mi az a Mária-Kongregáció, a boldogságos Szűz Anyát különösen tisztelő és magasztos példáját fokozott buzgalommal követni kész lelkesek válogatott csapata, ismeritek a kongreganisták becsületbeli kötelességeit a következetesen gyakorolt vallási példás élet tekintetében. Nem is fogom ezeket ez ünnepélyes pillanatban ismételni, csak az isteni kegyelemtől ékes és jóra hajló szívetek most izzó tüzét iparkodom röviden egy-két gondolattal élénkíteni és annak megőrzését előmozdítani. Nagy sor, nagy tisztesség és szép kitüntetés Nektek az, hogy első tagjai lesztek ennek a Kongregációnak. Szent öntudattal tölthet el és töltsön is el az a gondolat, hogy ennek a Kongregációnak gondos tanáraitokkal együtt bizonyos értelemben Ti is elindítói, alapítói vagytok. Ti lesztek az első láncszemek, amelyekhez sok-sok jó leány fog további láncszemként fűződni éveken, adja Isten, évtizedeken keresztül. Minden jó és üdvös alakulatnak, intézménynek és egyesülésnek elindítói, megalapítói különös tiszteletet szereznek és élveznek. Iskolai tanulmányaitok folyamán látjátok, hogy a derék alapítókat, akár kulturális, akár szociális, akár vallási téren buzgólkodtak, micsoda kegyelettel és micsoda hálával veszi körül az utókor. Milyen meghatódottsággal gondolunk és beszélünk a Magyar Tudományos Akadémia alapítójáról, a nagy Széchenyiről, vagy az irgalmasság kiváló apostoláról, paulai szent Vincéről avagy a nagy rendalapítókról: szent Benedekről, assisi szent Ferencről, lovolai szent Ignácról. Minden jó ügynél annak elindítója az, akit különös tisztelet övez. Hát kicsiben ma Ti is ilyen elindítók,, ilyen alapítók vagytok: Nevelőintézetetek kongregációjának alapítói. És ha ez a Kongregáció, * Dr. Drahos János prelátus-kanonok beszéde 1934. január 19-én.