Városi reáliskola, Esztergom, 1942
6 A komáromi tankerületben 1942. évi december hó 1— 2.-án lefolyt magyar szaktanári értekezleten elhangzott két előadás. i. Vörösmarty lírájának összefoglalása. (Egy magyar óra a VIII. osztályban.) Valamely nagyobb tanítási egységnek összefoglalása, különösen a középiskolai tanulmányok vége felé, a VIII. osztályban, olyan mint a mezőgazdaságban az aratóíimnep. Több ilyenkor a betakarított áldás szemléletén érzett csendes öröm, mint a valóságos munka. Ámde hogy ennyire eljussunk, miként a gazdának szüksége van az anyatermészet kedvezéseire, azonfelül saját hosszú, szorgalmas munkásságának teljes latbavetésére, a tanítóembernek is elengedhetetlenek bizonyos előre megadott feltételek, leginkább azonban sok-sok elmélyedő, boncolgató munka saját részéről. Ha ezek mind megvoltak a maguk helyén, az ő szívét is eltöltheti az aratóünnep megelégedett derűje .A tanulók lelkében szükséges feltételek csak részben vannak hatalmunkban, de a szintézist megelőző analitikus munka mikéntje tisztára tőlünk függ. Természetes tehát, hogy most, mikor Vörösmarty lírájának a VIII. osztály egy tanítási óráján elvégzett szintézisét óhajtom ismertetni, előbb sokkal többet kell beszélnem az azt megelőző analízisről, mert ebben már szinte készen vannak az összefoglalás mozzanatai, ezek a mozzanatok viszont az előzmények nélkül meg sem érthetők. Vörösmarty lírájával a középiskolában a II. osztálytól kezdve alkalomszerűen egy-egy darab képében ismerkednek meg növendékeink, a VI. és VIII. osztályban nagyobb együttes tárgyalás alá kerül egész költészete. Legyen szabad ez alkalommal ezt a tárgyalási sorrendet mellőznöm, hiszen a VIII. osztályban az előbbi évek minden elvégzett anyaga megelevenedik mégegyszer, hogy egységes szempontú egészben foglaljon helyet. Ez az egységes szempont nem lehet más, mint a költő lelki fejlődése. Szükségesnek érzem, hogy ennek a fejlődésnek során most analitikusan végigmenjek úgy, ahogy növendékeimet végigvittem, végül szintézisbe rendezem azokat a főbb vonásokat, amelyek szerint az elvégzettek rendszerbe foglalhatók. * * * Vörösmarty lírájából a tárgyalás kiindulópontjául az ifjúkori zsengéi közé tartozó Szigetvár című költeményét vehetjük. Diákjaink ráismernek benne Berzsenyinek A magyarokhoz szóló fenséges ódájára, annak gondolataira, sőt versformájára, bár azt is megállapítják rögtön, hogy hiányzik belőle Berzsenyi költészetéinek leglényegesebb tulajdonsága, a
