Városi reáliskola, Esztergom, 1942

4 S éppen ezért kormányzóhelyettes urunk tragikus hirtelenségü el­múlása — legyen bár egyetemes fájdalma a nemzetnek, — de letörő csapás csak a gyengének, az erősnek ellenben csak megpróbáltatás. Re­ményveszteség a kishitűnek, de bizonyság és megerősödés a kemény, férfi-lélek előtt : mert az ő nemes és önfeláldozó halála tanulság minden magyar embernek, hogy az életen túl is szeretni és a halálig rendíthetet­lenül kell szolgálni az ember legnagyobb földi kincsét : a hazáját. Ebben az érzésben egyesüljön tehát e város polgárságának fájdalma, gyásza és kegyelete minden magyar ember hasonló érzelmeivel és képez­zen soha el nem múló, hervadhatatlan koszorút kormányzóhelyettes urunk örök nyugvóhelye felett ! Dr. Etter Jenő Esztergom város polgármestere. + DR. KEMENES ILLÉS a budapestvidébi tanker. kir. főigazgatója 1885-1943. Két évig (1931—33) volt a helybeli testvérintézet igazgatója, hat éven (1933—39) át főigazgatónk a budapestvidéki tankerületben mindaddig!' amíg az esztergomi iskolák az új komáromi tankerületbe át nem csatol­tattak. Nemes kollegialitásának, fenkölt emberségének, segítő jószívének mi is részesei voltunk. Azért tesszük le szeretettel mi is az emlékezés pálmaágát korán hantolt sírjára. ,,Aki a más gyermekét szereti, előkelő lélek", mondotta egyszer nálunk a legmelegebb szívű magyar pedagógus, boldog emlékű elődje a budapestvidéki tankerület főigazgatói székében : Gaál Mózes. Kemenes Illés, az Isten tetszése szerinti pap, nagyon szerette a más gyermekét, szerette az egész magyar ifjúságot, de szerette azon túl minden ember­társát is. Sokoldalú, fáradhatatlan munkásságának, sokszinű társadalmi tevékenységének ez volt legerősebb rúgó ja, ösztönzője, kimeríthetetlen erőforrása. Ahol megjelent, melegség áradt, ahol megszólalt, világosság támadt, a szív és ész nagyszerű harmóniája : az igazi magasabbrendü emberség hódította meg neki a kicsinyeket és nagyokat egyaránt. A jó Isten kedveltje volt : a fölényes intellektushoz nagy munka­bírást adott meki, birtokába adta a szó hatalmát, meleg szívébe kifogy­hatatlan szeretetet halmozott fel, a gyermek- és férfiszívek milliói lettek az övéi, munkásságát sikerek, magas elismerés koronázták, s legvégül a legszebb halál lett osztályrésze : áhítattal végzett szentmiséje után, sze­rettei körében dermedt meg nemes szíve. Emlékét a nagy magyar nevelők Paintheonja őrzi hálás szeretetünk örökzöldjétől koszorúzva. Nyugodjék békében !

Next

/
Oldalképek
Tartalom