Városi reáliskola, Esztergom, 1942

13 Szervessége, művészi felépítése. 4.) a teljesség és kerekség, 5.) a kifejező, festő nyelvezet, 6.) a pompás vers, ritmus, rím iránt. Arany balladái tökéletesek. Számunkra fontos dolgot mondanak, értékes élményeket nyúj tanaik egyéni és nemzeti szempontból egyaránt. (A módszer itt is kérdezgető, rávezető, eszméitető, értékelgető. Az egyes szakaszokat részenként is összefoglaljuk, összefüggően elmondatjuk.) Táblai vázlatot készítsünk emlékeztetőnek. így az V. László táblai vázlata : Természeti képek. Párhuzamos cselekmény, szervesen összefügg. V. László feldúlt, bűnös — megmérgezik. In medias res, balladai homály. — A Szondi két apródja vázlata : Szép természeti kép, szép beállítás. Párhuzamos menet, fokozatosság. Pompás képek, pompásan festő nyelvezet. In medias res, homály. Az összefoglaló vázlat: Komor tárgy, súlyos eszmék, feldúlt lelkek, lelkiismeretfurdalás, bűn-bünhődés (lelki). Emelkedett erkölcsi felfogás ; van erkölcsi törvény. Lélekrajz : zilált lelkek. Kettős cselekmény teljes, szervesen fejlődő. Természeti képek. Nyelvezet festő, zenei. In medias res, balladai homály. Tökéletes balladák, értékeset mondanak. Arany egyénisége, célja. Dolgozatot is iratunk ebből a tárgykörből, lehetőleg egyéni élményt keltő beállításban. Pl. Rab vagyok Ali török seregében. Ágnes asszony börtönőre vagyok, stb. Az irodalmat is említsük meg, Riedl Arany-kötetére méltán utalhatunk. Még sok mindent lehetne elmondani ezzel a tárggyal kapcsolatban, azonban többre kell értékelnünk a bár kevesebb, de jobban megértett ismeretet és átélt érzelmeket, mint a felületesen elsajátított nagy tömegűt. Mindvégig ügyelnünk kell azonban arra, hogy necsak a ballada olvasása és szövege, hanem a feldolgozás egyes mozzanatai is komoly és értékes élményeket nyújtsanak. Ez adja meg tanításunk értékének nemcsak mélységét, hanem sokoldalúságát is. Dr. Marczell Árpád. SINKA FERENC PÁL ny. városi közgyám, az Esztergomvidéki Régészeti és Törtenelmi Társulat igazgatója, szkv. százados 1856-1942. Városunk tisztviselőikarának buzgó tagja, minden helybeli társadalmi megmozdulásnak és tudományos mozgalomnak fáradhatatlan munkása távozott el körünkből köztiszteletben álló személyével. Iskolánkhoz közelebbi szálak fűzték, mert mint magyar /hyelv- és történelem-szakos tanárjelölt az 1893/94. tanévben itt teljesített helyettes tanári szolgálatot. Nagy ambícióval készült a tanári pályára, de a sors másfelé vitte élete útját. A történelem iránti olthatatlan szeretete azonban megmaradt s — más pályán bár — haláláig hűségesen szolgálta Esztergom múltját. Az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulatnak kezdettől tagja, régészeti gyűjteményeinek sokáig őre, gyarapítója, kiadványának, az Esztergom Évlapjainak éveken át szerkesztője. Nemcsak hivatala szerint, mint közgyám, hanem a történelemből, a magistra vitae-től telített lelkével lett a város minden szociális ügyének önzetlen és fáradhatatlan gondozója, a gyengék, az elesettek, az özvegyek és árvák pátronusa. Fiát történelemtanárnak nevelte. Boldog volt, hogy fia abban az iskolában kapott tanári katedrát, amelyben egykor ő szeretett volna tanítani. Nyugodjék békében 1