Városi reáliskola, Esztergom, 1939

Asbóth Károly 25 éves tanári jubileuma. 1915—1940. Intézetünk érdemes tanára, Asbóth Károly oklev. középiskolai tanár, ezzel a tanévvel tölti be tanári szolgálata huszonötödik évét. A bonyhádi ev. főgimnáziumban töltött egy év után, a világháború harmadik esztendejében került Esztergomba intézetünkhöz s azóta megszakítás nélkül munkálja ifjúságunk nevelését, oktatását. A világháború alatt felére fogyatkozott tanári kar nehéz, megsokszorozódott munkájában derekasan vette ki részét. Heti 20—22 tanítási óra mellett könyvtárőr, az önképzőkör vezetője, értekezleti jegyző, osztályfőnök is volt egyszerre. Nagymérvű iskolai elfoglaltsága mellett is mindig tudott időt nyerni továbbképzésére. Rengeteget olvasott, nyelveket tanult. Amikor 1922-ben francia tanár nélkül állott intézetünk s az ismételt pályázatok meddők voltak, önként vállalkozott a francia órák egy részének ellátására. 1922 —1932-ig tíz éven át volt segítségünkre a francia órák ellátásában s buzgóságával a főigazgatóság dicséretét érdemelte ki. Közreműködött a német nyelv direktmódszerű tanításának meghonosításában is intézetünkben s részese azoknak a szép eredményeknek, amelyeket ebben az irányban elértünk. A helybeli Szabad Egyetemnek egyik legbuzgóbb és legkedveltebb előadója volt. Magyar irodalmi tárgyú előadásai mindig nagy közönséget vonzottak; a forma eleganciájával, a nyelv választékosságával, főképen lelkes előadásmódjával hódította meg hallgatóságát. Előadásaiban mindig az esztétikai szempont volt az uralkodó nem az irodalomtörténeti, s ilynemű fejtegetéseiben roppant sokoldalú és leleményes. Ez jellemzi különben az iskolai irodalomtörténeti tanítását is, tanítványainak nyelvi és esztétikai kiművelésén van tanári munkájának fősúlya. Természetszeretete közismert. Lelkes turista. Az egész esztergomi határt kevesen ismerik nála jobban. Egy-egy görög vagy latin remekíróval a zsebében barangolja be a környező dombok lankás lejtőit, árnyas erdőit, pihen meg csobogó forrásainál, hogy szépre szomjas lelkét az antik irodalom hervadhatatlan szépségeivel telítse. Talán ezért olyan fiatalos, rugalmas ma, huszonöt év multán is. A tanári kar a tanév egyik utolsó értekezletén ünnepelte szeretett kartársa jubileumát. Igaz, őszinte jókívánságaink mellé emléktárgygyal leptük meg a jubilánst. Jókívánságainkhoz csatlakozik a szülők nagyrabecsülése és a tanítványok hálája is. Ad multos annos !