Városi reáliskola, Esztergom, 1938

Magyarország. Szantroch Tádé lengyel költő közölte ezt a költeményt 1937. március 15-én a legolvasottabb lengyel napilapban a magyar szabadság napjának megünneplésére. Hálás sorokban köszöntem meg a költőnek az irántunk táplált testvéri érzést, költeményét ugyanazon év juniusában az esztergomi Sobieskiemléknap alkalmával magyarra fordítottam, most pedig a közös magyar-lengyel határ megvalósulása után, mint az örök lengyel-magyar testvériség ékesen szóló tanúbizonyságát a magyar közönség szine elé bocsátom. Dr. Cs. M. A történet húrjába szél csapott, Kelet felől por fedte a napot, Kardok villáma zúgva tündökölt S lovas sereg nyomán nyögött a föld. Amerre csillag új hazát mutat, Hős Árpád kardja jelzi az utat, Megáll a had Kárpátnak bércövén, Álmok sugallatát honná tevén. Viharzik aztán százévek sora, A lengyel trónról liljom int felém, (A magyar Hedvig bűvölé oda); Majd együtt vesztünk Várna gyászterén. A szittya szablyától Polock remeg, Nagy Báthorynk rohammal vette meg. Pogány félholdja kérkedett Budán S letűnt Sobjeski hőstette után. Vegyült a vérünk, létünk összeforrott, Szivünk verése egy ütemre dobban; Midőn a testvér ostromlá a sorsot, Segítni Bem az első szóra ott van.