Városi reáliskola, Esztergom, 1937

Bár ezen intelmek — azon kor életszínvonalának megfelelően — egy leendő uralkodónak voltak szánva, mégis meggyőződésem, hogy a mai tanult ifjak, kiknek életcélja és hivatása, hogy, — ha nem is egy egész országnak, — de kisebt-nagyobb közületeknek vagy társadalmi rétegeknek, országos vagy helyi intézményeknek legyenek vezetői és irányítói, nem nélkülözhetik annak irányelveit, ha a saját és majdan a felelősségükre bizott intézmények hazafias és eredményes működését és boldogulását komolyan akarják biztosítani. Ha csak azt a mélységes Istenben való hitet nézzük, amely vezérfonálként vonul át Szent István „Inlelmei"-n, állíthatja-e bárki, hogy annak államalkotó és társadalombiztosító erejére kevésbbé van szükség a mai időkbcD, amikor a modern pogányság sokkal tökéletesebb és sokkal kíméletlenebb lelki és testi fegyverekkel küzd a keresztény erkölcsi világrend ellen, mely egyedül képes gátat vetni erkölcstelen, bűnös és romboló uralmának De szükség van a hitre azért is, mert hit nélkül üres a lélek. Az üres lélek pedig nem tud hinni a nemzetek történelmi és az emberek társadalmi magasabb-rendü elhivatottságában sem. Aki pedig nem érzi vagy nem akarja érezni isteni rendeltetését és életét csak egyéni anyagi érdekeinek szempontjából rendezi be, abban nem lehet érzék az áldozatkész hazaszeretet, a köz ÖDzellen szolgálata és a mások javát is szolgáló törekvések iránt. A hit nélküli ember nem lehet bátor és önérzetes harcosa magasztos nemzeti és emberi ideáloknak, annak üres lelkében nem tud megfogamzani a férfi legszebb földi erénye és legnagyobb disze, a jellemszilárdság és önimádattól elposvá:iyosodott szivében nem tud gyökeret verni a szeretet boldogító illatos virága. Ezek lesznek a társadalom csuszó-mászó parazitáivá és az ilyen önző, saját érdekükben minden helyzettel megalkuvó — mai néven — konjuktura lovagokat, joggal és megérdemelt undorral közösíti ki minden erkölcsi alapon álló, tisztult felfogású társadalom. Ha van hitünk, úgy annak természetszerű követelménye és következménye a vallásosság, ami másik alappillére egy egészséges, nemzetfenntartásra alkalmas társadalomnak. Ezért a mély vallásosságot különösen figyelmébe ajánlja Szent István az „Intelmeí"-ben Szent Imrének és rajta keresztül minden magyar ifjúnak, mert vallásosság nélkül nincs erkölcs, nincs törvény, — tekintély — sőt szülőtisztelet, s igy nincs engedelmesség és fegyelem sem, ezek nélkül pedig összeomlott és össze fog omlani a leghatalmasabb, anyagi javakban leggazdagabb birodalom is.