Városi reáliskola, Esztergom, 1935

Gondolatok a Lázkeresztnél* Irta: Asbóth Károly. Amott az Ipoly, szegi derékszögben a letépett tájat, Itt a Lázkereszt s alatta keskeny csíkban, ami maradt. Amott: a rém, a gond, a gyász, a bánat, — Itt: a remény s a vágy a feltámadásra. És a kereszt körül valami zúg, zúg, Zúgja át s ide a lelkünkbe: Ez a vágy nem álom, Nem dőre népnek a vágya. A bilincset, a szolgaságot a szégyent Széttöri az élet, a nyomor, a gond, S mit összekovácsolt a természet, Emberkéz s dőre agy nem téphet el soha! Még jönni fog a nagyszerű feltámadás, Csak ne sorvadjon el az akarat, S a tenni vágyó láz ne csüggedjen! Van Isten még az égben, s idelenn A földön magyar akarat; Ha összedolgozik a kettő, Kéz fel nem tartja az özönlést! Magyar testvér! A feltámadás vágya A boldogsággal ide száll közénk. * A régi mondákban szereplő Láz kereszt Esztergom és Dömös között a Duna partján meredeken emelkedő magaslaton áll, az Ipoly torkolatával s a két folyó alkotta szeglettel szemben, a trianoni határ mentén. A költeményt az intézet május 16-iki nyilvános jótékonycélú hangversenyén elszavalta Tatár József V. oszt. tan.