Városi reáliskola, Esztergom, 1931

4 Sikerünk titka? Mindig magyarok voltunk. Mindig sokat dolgoztunk. És mindig haladtunk. Magyar volt tanítási nyelvünk — mert magyar volt szellemünk — már 1857-ben, első életévünkben, amikor pedig a hazai többi reáliskolák még németül tanítottak. Fokozott lelkes munkával mindig kipótoltuk azokat a hiányokat, leküzdöttük azokat a nehézségeket, amiket anyagiakban való szegénységünk, épületünk és felszerelésünk fogyatékossága lépten-nyomon támasztott nevelő'-oktató tevékenységünkben. Gaal Mózes, felejthetetlen volt főigazgatónk egyszer ezt a mi gazdag „lelki butorzat"-unknak nevezte. És harmadszor: mindig alkalmazkodtunk az élet követelményeihez és a tudomány haladásához. A természettudományi gyakorlatok bevezetésével, a modern nyelveknek direkt módszerű tanításával, háborús pedagógiánkkal, gyermektanulmányi akcióinkkal, a vetítésnek a szemléltetés eszközei között való újszerű hasznosításával és sok egyébbel nagyon sok vidéki középiskola előtt jártunk és járunk. Mindebben pedig egy ideál vezérelt mindig és vezet ma is : az, hogy nemzetünknek a magyar ifjúságnak és ennek az áldozatos ősi városnak értékes kultúrintézménye legyünk. Ezt szolgáltuk 75 éven át mindig fiatalos lelkesedéssel, fáradhatatlan munkával, becsületes őszinteséggel. Dr. Platz Bonifác, a szegedi tankerület néhai tudós kir. főigazgatója mondotta egykor egy délmagyarországi középiskola jubileumi ünnepélyén : „Egy intézetnek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy mindig fiatal maradjon." És hetvenöt évi küzdelmes munka után az esztergomi reáliskola fiatalos tettrekészséggel néz a gazdagabb munka és a szebb jövő elé. A jó Isten áldása kisérje továbbra is minden jóravaló törekvésünket!