Városi reáliskola, Esztergom, 1930

4 arcú, ég felé emelt tekintetű ifjút ábrázolják, valahogy hidegen hagyták a lelkemet. Nem ilyennek képzelem én Szt. István szent fiát. Láttam azután olyan képet is, melyen robogó harci ménen ül, hadi kelevézzel és csatabárddal a kezében. Ez már közelebb hozta hozzám Szt. Imrét, de még ez sem mutatta be őt úgy, mint ahogyan én képzelem őt el magamnak. Én szeretném valahogy a két képet összeolvasztani, mert Szt. Imre nemcsak szelíd imádkozó ifjú, de harcias, deli levente is volt s nem csupán a szarvasölő dárdát, az őzet leterítő nyilat, a harci szablyát tudta forgatni s kezelni, de össze tudta tenni ezeket az izmos kezeket csöndes, alázatos imádságra is, éles tekintetével nemcsak az erdők mélyén rejtő vadat tudta kikutatni, de ki tudta kutatni a szent könyvek rejtelmes mélységeit is. Kedves ifjú Barátaim! A mai kor a gépek kora, ma a gépek brutális ereje uralkodik s ez az erő nyomódik valamiképen rá az emberekre is. De ne mondják nekem, hogy ez az igazi erő, ne mondják, hogy ez a felvilágosodás vívmánya. Nem, ez durva erő, ez nem tud engem jobbá tenni, ez nem tud engem nemesebbé tenni; ez összetör, ha nem vigyázok, ez megöl, ha nem menekülök előle. Lenyűgöz, csodálattal tölt el, mikor látom, a modern gőzmozdony hogy száguld számlálatlan kilométereken keresztül, megremegtem, mikor először láttam egy 45.000 tonnás oceánjárót, de a lelkemben nem erő támadt tőlük, de félelem. Az a tisztelet, a mellyel reájuk néztem a félelemből fakadt. Milyen más szemmel tudok, milyen más tisztelettel tudok a lelki nagyságra, például Szt. Imrére nézni. Itt nem félek, itt gyönyörködöm. Végig jártam sok verseny terét, hiszen magam is szerettem és szeretem a sportot, láttam sok dicső versenyzőt, de ezek nem birtak olyan osztatlan tiszteletet kelteni lelkemben, mint például, mikor Szt. Imre alakja fölött elmélkedem. Ott minden erő mellett látok nagy gyengeségeket, itt az erő, a testi erő, nagy lelki erőből táplálkozik ; a mai ifjúságnál a testi kiképzés mellett sokszor csenevész marad a lélek, Szt. Imrénél nemcsak a test volt képzett, de képzett volt a lélek is. A mi Szt. Imrénk gyakorolta magát a harci játékokban, mint királyfihoz illő volt, jókedvűen űzte a vadat erdőnhegyen át, nem ijedt meg a hadi lármától, hiszen vitéz volt, de tudott órákat tölteni a csendes tabernákulum előtt is, tudott hosszú éjszakákon keresztül térdenállva imádkozni is,