Városi reáliskola, Esztergom, 1930

10 tudja megcsinálni a béke mennyei országát, mert nem tud kiemelkedni gyönge emberi énszeruségéből. Mert ma a lehetetlenre kell vállalkozni! Ahhoz pedig a ma emberének nincsen elég hivő hite, hogy rendithetetle­nül higyjen az igazság győzelmében ; ernyedt lelkének nincs meg az az acélos kitartása, hogy száz sikertelen próbálko­zás után százegyedikszer is újra megkísérelje a látszólag lehetetlent; béna a magasságba lendítő szárnya és nincsen elég belső hajtó ereje, mely, ha kell, az önmaga feláldozása árán is, de megteremtené az emberibb, mert istenhez köze­lebb, boldogabb, szebb világot. Erre az önmaga feláldozására csak az ifjúság képes; az ifjúság a maga töretlen tiszta hitével, az ideálok magas­ságában, tehát Istenhez közeli merész szárnyalásával, rendít­hetetlen bizodalmával a saját erejében, az emberi jóságban és a Gondviselés végtelen szeretetében. Ennek a mi világunknak m eg kell újulnia és ez a világ meg akar újulni. És újjászületni fog az ifjúság által. Szent Imre: ez az a megváltó, győzedelmes ifjúság, a tiszta lelkű, erős szivű ifjúság, akinek életprogrammja a végtelen ideál, akinek áldozatkészsége határtalan és akarata kemény, mint a szikla, még önmagával szemben is. Ezt ünnepelte, ezt áhította, ennek hódolt, ennek zengett ádventi zsolozsmát az a sok száz és százezer meggyötört, fáradt ember a Szent Imre-jubileumi év alatt. Amikor augusztus 19-én Budapesten, a Szent Imre­ünnepségek leghatalmasabbikát, a nagy dunai körmenetet s a félmillió rajongó, áhítatos embert láttam, különös vízióm támadt. Hasonlított némileg ahhoz az antik képhez, amikor a római cirkusz hatalmas arénájában a fenn trónoló minden­ható Császár előtt felhangzott a halálraítéltek üdvözlő kara: Ave Caesar, morituri te salutant! S én úgy véltem látni, mintha ott, a budai hegyek al­kotta óriási arénában a ma vakon vergődő embertársa­dalma hatalmas felvonulásban hódolt volna a megváltó szentimrés Ifjúságnak : Ave, te győzedelmes, szép szentimrés ifjúság, morituri: egy halálra itélt nemzedék, egy haldokló kultura üdvözöl téged, vár, hív, szólít téged, hogy váltsd meg, mentsd meg a világot a pusztulástól!

Next

/
Oldalképek
Tartalom