Városi reáliskola, Esztergom, 1929

5 találja a megfelelő kereteket. És keretnek itt volt ez a Kárpátok-koszorúzta, ne'gy folyó öntözte gyönyörű föld, amelyet nem lehet meg nem szeretni. Meg is szerette azt egy századév leforgása alatt a magyar nép azzal a sajgó szenvede'llyel, amelyben már benne van a haza fogalma. Földből és népből megalkotta azután a magyar államot a mi első és legnagyobb királyunk. Szent István államalkotásának fő értékét én abban látom, hogy alkotásának gerincéül nem választotta az előbb említett nagyszerű faji tulajdonságok egyikét sem, bár azokat mind szükségesnek tartotta. A harciasság, haditudomány szép is, jó is, de azt más is elsajátíthatja, hisz erről regöltek szomorú dalokat az Ágostából hazaküldött gyászmagyarok. Furfangban felülmúlta népét a görög, civilizációban az arab, alattomos számításban akárki. Azt akarta tehát, legyen a magyar nemzeti létnek sziklatalapzata ezeknél több: az erkölcs. Igen, az erkölcs, lényünk minden ízének határozott, állandó alárendelése a gondolatnak, az eszmének, az igazságnak; ez a legnagyobb heroizmus, az örök bölcseség kapuja, a legmagasabbfokú civilizáció. Szent István megtalálta a kultura legfelsőbb pontját, ahová a döghúsevő, vad ösztöneinek élő ősember színvonalától fölfelé ívelve az emberiség műveltsége felemelkedhetett; azt a magaslatot találta meg, amelyen a názáreti Isten-ember hirdette szóval, tettel, élettel és halállal, hogy aki legnagyobb akar lenni, az legyen igen kicsinnyé, hogy a tökéletesség az önmegtagadásban áll és hogy a legnagyobb jó a szeretet, mely életét adja azokért, akiket szeret. így épült tehát a magyar állam sziklára, az evangéliumi erkölcs talajára. Az eszmék sikere akkor biztos, ha melléjük áll az ifjúság, különben egy nemzedéken belül halál a sorsuk. A mi államépítő Szent Istvánunknak megvolt a szukreszcenciája, alakja mellett ott áll a magyar történelem hajnali pirosságától körülragyogva az utód. Mindaz, ami az ő művében eszmei, mindaz, ami benne sugárzott, mint Platón világában az idea, mint testben a lélek, felöltötte egy ifjú alakját s ezt az emberalakba kristályosodott erkölcsi gondolatot úgy nevezi a történelem, Szent István gyermeke, Szent Imre herceg. Egész lénye állandó imádságos belekapcsolódás abba a határtalan energiatengerbe, akinek Isten a neve s onnan merített erőt, amikor fölényes diadalát megvívta a