Városi reáliskola, Esztergom, 1927

„Az iskola megbecsülése a társadalom lelki műveltségének fokmérője." Qaal Mózes, tanker. kir. főigazgató a Magy. Pedag. Társ. 1926. febr. 25,-i előadássorozatán. 1. A középiskola szellemi tartalma és munkája tükrözi vissza leghívebben a nemzet magasabb rendű, művelődési eszményét. 2. A középiskola a nemzeti kultura történeti folytonosságának legfontosabb letéteményese. A nemzeti missziótudatnak, a magyarság felsőbb történeti hivatás-érzésének mindenekelőtt a középiskola az ébresztője s megrögzítője. 3. A középiskola a magyar középosztály iskolája, sőt igazában a művelt magyar polgári rend megteremtője. A középiskola munkájának köszönhetjük a nálunk aránylag későn kialakult középosztályt, mely a történet tanúsága szerint mindenkor és mindenütt a nemzeti történeti állam fenntartásának legfontosabb tényezője. 4. A középiskola legnagyobb jelentősége a nemzet életében valóban éppen abban áll, hogy elsősorban innen kerül ki a nemzeti társadalom vezető, irányító, nagyobb szabású iniciativ erővel rendelkező rétege, mondhatnók: szofokráciája. 5. A közoktatási rendszer hierarchiájának középső létrafokán álló középiskola műveltségi sugarai a többi iskolafajokra, lefelé és fölfelé, egyforma jelentőséggel áradnak szét: a középiskola a nemzeti kultura legjelentősebb fókusza. 6. Ha valóban ekkora nagy a középiskolának történetinemzeti hivatása, társadalom- és kultúrpolitikai jelentősége, akkor felmerül a kérdés, vájjon kellő értéket tulajdonítunk-e annak a munkának, amelyet a középiskola tanársága kifejt? Vájjon eléggé tudatában van-e a magyar társadalom e súlyos munka sajátos természetének és jelentőségének? Megbecsüli-e ezt a munkát a maga igazi értéke szerint? Gondoskodik-e a törvényhozás arról a létminimumról, mely ahhoz szükséges, hogy a tanár teljes lélekkel a maga nagyszerű lélekformáló hivatásának élhessen? Dr. Kornis Gyula államtitkár, egyetemi tanár, elnöki megnyitóbeszédéből, amelyet a Magyar Pedagógiai Társaság kultúrpolitikai előadássorozatán 1926. évi február hó 25-én mondott.