Városi reáliskola, Esztergom, 1915

II Májusi szellő lobogtatta diadalmas zászlóinkat, amikor tavaly, az első háborús tanév végén, útnak bocsátottuk növendékeinket. A gorlicei áttörés után győzeiemrői-győzelemre haladtak seregeink s amikor tavaly lezártuk iskolánk krónikás füzetét, abban a hitben éltünk, hogy nemsokára „a Kárpátok vérbiboros bércei közül felkél a dicsőséges béke napja" s hogy a jövő tanévben már ismét a béke áldásos verőfényében végezhetjük oktató és nevelő munkánkat. E reményünk nem vált valóra. Hitvány árulás árán megszaporodtak ellenségeink s a szörnyű tusa még egyre tart. S habár Csaba hadát győzelmes útjában meg nem állíthatták, az igazság még nem tudta végleg legyőzni a hamisságot. Isten segítségével végigmunkáltuk a második háborús tanévet is. A következő adatok csak halavány képét adják körülményeinknek és munkásságunknak, de nem mutatják, hogy e rendkívüli időben mennyi rengeteg nehézséggel, akadállyal kellett megküzdenünk, hogy gyümölcsözővé tegyük fáradozásunkat, nem mutatják, hogy mennyi lelki erőre, hivatásunkba vetett erős hitre volt szükségünk különösen nekünk, akiknek munkájában békés viszonyok közt is örök kerékkötők az áldatlan helyi körülmények, épületünk és segitő eszközeink gyarlósága.