Városi reáliskola, Esztergom, 1915

XVIII. dekiődéssel találkoztunk. Végül kiállításunknak volt még egy, a szakértők által is elismert érdeme, s e tekintetben túltett még a budapesti e's berlini — bár sokkal gazdagabb anyagú, de annál inkább elaprózott — hasonló kiállításokon is: t. i. egy városnak összes iskoláit, tehát összes gyermekeit ölelte fel s az egész anyagot egy egységes, domináló szempont alá fogta s ez a szempont: az esztergomi gyermek lélektani típusának megismerése, meghatározása volt. Minden adatunk, minden tárgyunk tehát — a 14,000 gyermekfeleiet, a 7000 drb. gyermekrajz, a 800 drb. agyag, papir- és farnunka, a 500 drb. írásbeli dolgozat-füzet, fogalmazvány és vers, — ezen szempontból került s kerül még vizsgálat alá. A kiállítást körülbelül 2000-en (sokan többször is) látogatták s mind erkölcsileg, mind anyagilag nem várt sikere volt. Esztergomnak érdeme, hogy Magyarországon az első vidéki város volt, mely a háborús gyermektanulmányi adatok gyűjtésének fontosságát nemcsak belátta, megértette, hanem meg is valósította. A kiállítás védnökségét a következő előkelőségek voltak kegyesek elfogadni: Dr. Badics Ferenc, kir. tan., tanker. kir. főigazgató. Bogisich Mihály, c. püspök, prael. kanonok. Dr. Breyer István, vall. és közokt. miniszt. osztálytanácsos. Dr. Fehér Gyula, prael.-kanonok. Halmos Ignác, prael.-kanonok, seminariumi rektor. KUnda Teofil, prael.-kanonok. Kohl Medárd, fölsz. püspök. Machovits Gyula, prael -kanonok, főegyházm. főtanfelügyelő. Meszleriy Pál, Esztergom vmegye főispánja. Nagy László, budapesti tanítóképző intézeti igazgató, a Magyar Gyermektanulmányi Társ. ügyv. alelnöke. Dr. Pacséri Károly, kir. tanfelügyelő. Dr. Perényi Kálmán, Esztergom vmegye alispánja. Plavetz András, a cs. és kir. 26. gy. ezred ezredese. Dr. Rajner Lajos, fölsz. püspök, érseki helynök. Gróf Széchenyi Emil, orsz. gy. képviselő.