Városi reáliskola, Esztergom, 1915

62 intézeti kiállításunknak. A budapesti kiállítást 1916. január folyamán két izben alaposan áttanulmányoztam s megérlelődött bennem a gondolat, hogy tavalyi kiállításunkat — most már okulva és tudományosan megalapozott terv szerint — meg kellene ismételni. De épen ezen tanulmányok arra is rávezettek, hogy egy iskola a maga elszigeteltségében sem kiállításra elegendő anyagot nem szolgáltathat, sem olyant, amelyből általános tanulságok levonhatók volnának. Kialakult tehát a merész terv. hogy az öszszes helybeli iskolákat közös adatgyűjtésre és a tanév végén rendezendő közös kiállításra kellene megnyerni. E nagyszabású tervet az 1916. január 28-án tartott intézeti félévi osztályozó konferencián konkrét indítvány alakjában terjesztettem a főreáliskola tanári kara elé. A tanári kar — bár a terv sikerében némi aggodalmat táplált — az indítványt elfogadta és a maga kebeléből Grász Ede igazgatón és e sorok iróján kivül Dr. Gedeon Endre és Királyfalvi Kraft Károly tanárokat küldte ki az előkészítő bizottságba. A testvérintézet, a szentbenedekrendi főgymnasium igazgatója, Dr. Molnár Szulpic is lelkesedéssel karolta fel a tervet, a rendező bizottságot megalakító értekezlet összehívására pedig városunk agilis polgármesterét, dr. Antóny Béla urat sikerült megnyernünk. Ő küldte szét a meghívókat, melynek bevezető sorait itt közöljük : „Felmerült az a terv, hogy felbuzdulva a helybeli községi főreáliskola ifjúsága által tavaly május hóban rendezett háborús iskolai kiállítás sikerén továbbá a fővárosi iskolák együttes háborús gyermektanulmányi és paedagogiai kiállításának példájára, az idei tanév végén az összes esztergomi iskolák (óvodák, elemi fiú- és leányiskolák, zárdaiskola, középiskolák, tanítóképző intézet, seminarium, szakiskolák stb.) ilyen együttes háborús gyermektanulmányi és pedagógiai kiállítást rendezzenek. Ezen egy-'ittes kiállítás — míg egyrészt az összes helybeli nevelőket, paedagogusokat közös munkára összehozná, addig másrészt mind az iskolára, az ifjúságra, mind a közönségre is nagy és jótékony hatású volna. Azonkívül az együttes kiállítás tanulságai a paedagogusoknak értékes adatokat szolgáltatnának az esztergomi gyermek lélektanához s mivel esetleg a kiállítás jellegzetes anyagának állandó megőrzéséről is lehetne gondoskodni, a jövő történetírójának szolgálunk gazdag forrásanyaggal, mert hiszen e város háborús hangulata, gondolkozásmódja és érzésvilága a „nagy háború" alatt, leghívebben és legjellegzetesebben gyermekeink, ifjaink és leányaink