Városi reáliskola, Esztergom, 1915

53 Sötét, csendes este van már. Csak a hópelyhek hullanak sűrűn, szakadatlanul. A síroknál nincs már senki. Én jöttem el onnan utoljára. A hó szakad. A tél teleszórja az apró fehér virágok százezrével a sírokat is, a kereszteket is, az örökzöld koszorúkat is Sötét, csendes este van már, csak a fedezék-ajtók résein szűrődik át gyenge világosság. Benn a fedezékekben az elesett bajtársaikért imádkoznak a honvédek. Ilyen a mi életünk itt a harctéren, az olasz határon. Így ünnepeltük meg a halottak estéjét. Otthon a temetőkben több a fény, a dísz, a pompa, — itt több az áhítat. Ott túl, a másik hegyeken, talán épen így ünnepelték e napot az olaszok is. E napnak áhítata megrezgette a/, én lelkemet is. E napnak áhítata késztetett e sorok írására. Menjen e levél és mondja el otthon, hogy hogyan ünnepelték meg a honvédek a halottak estéjét! —" így Írogatnak a mi volt diákjaink. És jönnek a rózsaszín lapok egyre, egyre, messzi idegenből, telve szeretettel, hálával . . Pihenő órában, amikor hazavágyódnak, vagy roham előtt lelki erősítésül ide gondolnak s gondolatban újra ott ülnek a kopott padokban ... De mindegyik levélnek bátor a vonása, határozott az irása. Magyar ifjak irták. A fentebb közreadott sorok csak szemelvények a hozzánk érkezett hasonló tartalmú lapok, levelek tömegéből. Szeretettel és büszkeséggel őrizzük azokat, mert nekünk becses dokumentumok, nemcsak örök emberiek, nemcsak kortörténetiek, nekünk még ennél is becsesebbek : iskolánk dokumentumai. Viszonzásul a kedves levélírók mindegyikének lelkünk szárnyain küldjük szeretetteljes üdvözletünket. És szerető emlékezéssel gondolunk azokra is, akik már nem irnak . . . 4. A tanulóifjúság jótékonysága. Az intézet tanulóifjúsága elismerésére méltó és sokoldalú tevékenységet fejtett ki a háborúval kapcsolatos kötelességek terén. Szüntelenül a tettekben nyilvánuló hazaszeretetre buzdítottuk őket és élesztettük bennük annak a tudatát, hogy bármennyit teszünk is a harctéren küzdő katonáinkért, vagy azok családjáért, mégis örökre adósai maradunk azoknak, akik életükkel és vérükkel védik e hazát és védenek minket. Igaz, hogy tanulóifjúságunk legnagyobb részt szegénysorsú s ezért a tanári kar tagjai mértéket tartottak a tanú-