Városi reáliskola, Esztergom, 1914

8 tovább képezhesse magát. Itt először magánintézetekben tanítgatott s egy évig Pesten a városi reáliskolában mint asszisztens működött, míg végre Pesten annyi pénzt tudott megtakarítani, hogy az 1859 60. tanévekben teljesen a tudománynak szentelve magát, a pesti egyetemre mint rendkívüli hallgató beiratkozott. Itt a német nyelvű leckekönyv (index) kimutatása szerint az első semesterben 1859. októbertói 1860. márciusig hallgatta az elméleti fizikát heti 3 órában és a gyakorlati fizikát szintén 3 órában dr. Jedlik Ányostól, az angol nyelvet francia előadással Lewistól heti négy órában; a második semesterben 1860. márciustól 1890. augusztusig az elméleti fizikát heti 4 órában és a gyakorlati fizikát heti 3 órában Jedliktől, a trigonometriát heti 2 órában Nekámtól, az angol nyelvet és irodalmat Lewistól heti 4 órában és a logikát Nachlowszkytól heti 1 órában. A megjegyzések rovatában mindegyik tanár „igen szorgalmas" osztályozással tüntette ki a buzgó hallgatót. Még ugyanazon évben megválasztotta Esztergom szab kir. város tanácsa és közgyűlése az alreáliskolához, melyet akkor egy osztályról három osztályra emelt a város, rendes tanárnak a mathematikai-, fizikai-, természetrajzi tanszékre 630 frt. fizetéssel s ezen időtől fogva 45 éven át szolgálta az intézetet hűséges kitartással. Pedig már a következő esztendőben alkalma lett volna állását jobbal felcserélni; a magy. kir. helytartó tanács ugyanis 1861. október 18-án kelt 57229. sz. rendeletével kinevezte Nemtsák Jánost rendes tanárnak a szakolcai gimnáziumhoz a mennyiségtani, természettani tanszékre „évi 735 forint fizetéssel s a szabályszerű felsőbb fizetésbei előléptetési joggal". Nemtsák azonban Esztergom város polgármesterének és tanácsának marasztalása folytán nem fogadta el a helytartó tanács kinevezését, hanem megmaradt itten, ahol ugyancsak küzdelmes és nehéz s hozzá rosszul dotált pálya várt reá. Még 1861.-ben julius 31.-én az esztergomi bencés gimnáziumban letette az érettségi vizsgálatot s a fennmaradt „Testimonium Maturitatis" kimutatása szerint „laudabiles progressus probavit" dicséretes előmenetelt tanúsított. Amidőn 1861.-ben az intézet egyik tanára, Wirkler Endre távozott, a tanács belátván, hogy a tanári fizetés igen csekély, az eltávozott tanár állását nem töltötte be, hanem utasította a