Városi reáliskola, Esztergom, 1914
18 becsültük, hanem me'lyen tiszteltük benne atyai jóbarátunkat és szívből szerettük is. Ezen őszinte kartársi és baráti tiszteletből és szeretetből fakadtak e sorok is, melyek a mi felejthetetlen drága jó kartársunk és barátunk emlékének vannak szentelve. Tudom, hogy Te megdicsőült jó Barátom, ha tehetnéd nagy szerénységedben még ezen igénytelen sorok ellen is tiltakoznál, pedig azokat nemcsak az Irántad való mély tisztelet és őszinte szeretet sugallta, hanem a Tőled tanult mély igazságszeretet is, mely nem engedte, hogy az emlékednek font koszorúban még csak egy levélke is legyen, mely Téged nem illet. Sőt én úgy érzem, hogy igaz valódhoz, szerzett érdemeidhez képest nagyon is szerény és halvány e koszorú, de vigasztal az a hit és remény, hogy érdemeidre a megillető koszorút, az örök boldogság hervadhatatlan koszorúját megadta Néked már a minden jónak igazságos jutalmazója, az Ur Isten. Grúsz Ede.
