Városi reáliskola, Esztergom, 1914

15 egy szerény házikóra mégis csak tudott szert tenni, igaz, hogy halálakor ez is kétezer koronával meg volt terhelve s így hagyatéka alig ért öt-hatezer koronát, amelyről végrendeletileg intézkedett. A szegényes, de elég nagytelkü háznak a legnagyobb értékét képezte kertje fűthető melegházával, ahol a legritkább és legértékesebb virágokat tenyésztette a virágkedvelő tudós tanár. Kedvenc virágai között töltötte el tudományos kutatásai és tanulmányai mellett fenmaradt szabad idejét. Ha pedig a zord idő a kertben való foglalkozást nem engedte meg, akkor ha elméje a tanulmányoktól elfáradt, elővette a citeráját s a zenében keresett szórakozást és üdülést. Családot nem alapított s igy csak könyvei, virágai és citerája nyújtottak neki az élet fáradalmi között enyhülést és örömet. Nyugalomba vonulása után zárkozott lett s kevés ember dicsekedhetett avval, hogy lakásán fogadta s eltársalgott vele. Pedig a vele való társalgás tanulságos élvezet volt, kiterjedt legyen az akár a mult idők eseményeire, akár valamely tudományos kérdésre. Az események elősorolásában bámulatos memóriát árult el, mely a régi idők eseményeinek legapróbb részleteire, nevekre és évszámokra egyaránt kiterjedt s ami még csodálatosabb volt, memóriája nem gyöngült meg még élete utolsó napjaiban sem. Amidőn halálos betegségében erős szívfájdalmakban szenvedett, a most folyó rettenetes háborúról, az 1859—60. olasz hadjáratról, ennek hőseiről beszélt s midőn kérdeztem, nem fárasztia-e a sok beszéd, azt felelte, hogy inkább jól esik neki a társalgás, mert gyorsabban múlik neki az idő s elfeledteti vele a betegséget; s ha betegsége utolsó napjaiban sürgős hivatalos dolog miatt nem mehettem el hozzá, mindjárt reggel szemrehányással fogadott, hogy egyediili barátja is elhanyagolja őt. Természetes, hogy rajta voltam, hogy utolsó óráiban vele legyek annál inkább, mert az egyház utolsó vigaszát, a szentségeket is tőlem akarta elfogadni. Meggyónt, megáldozott s fölvette az utolsó kenet szentséget is, „nem akarok az egyház vigasza nélkül mint valami kutya kimúlni" mondta nekem s a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos imáknál előforduló latin feleleteket ő maga adta meg nagy áhítattal. Megkért arra is, hogy a gyászjelentésen kitegyem, hogy a szentségek felvetelével halt meg, hogy elnémítsa azon rosszakaróit, akik azt mondogatták róla. hogy