Városi reáliskola, Esztergom, 1909

9 lasi kötelességeik pontos teljesítésében szigorú ellenőrzés alatt ál­lottak; az illetékes lelkészeknek tanulónkint felmerült panaszait az igazgató haladéktalanul orvosolta. A panaszok csekély száma, s a vallástani osztályzatok örvendetes javulása jelzik, hogy az inté­zet a vallásos nevelésre súlyt helyez, s hogy ebben évről-évre emelkedő eredményt ért el. 7. Fegyelmi állapot. Az ifjúság közszelleme általában jó; a tanulók között nagyobb mérvű fegyelmetlenség sem alattomban, sem nyiltan nem lappanghat, mert a gyermek-csintalanság, a du­hajkodás, a modortalanság, az erkölcsi eltévelyedés tünetei a ren­delkezésre álló fegyelmi eszközökkel s mindenkor a szülők belevo­násával is haladéktalanul orvosoltattak. Súlyosabb természetűnek volt minősítendő a hetedik osztály tanulóinál tömegesebben jelent­kező engedetlenségi eset. A szokatlan helyzet téves megítélésével menthető 9 tanulónak akaratoskodása, amellyel szívósan ragaszkod­tak ama tévedésükhöz, mintha a legfelsőbb osztályhoz való tarto­zás jogcímén az iskolai fegyelmi szabályok kötelező erejének ke­vésbbé volnának alárendelve. — Az igazgatónak s a tanári testü­letnek körültekintő mérlegelése a fegyelemsértéseket három esetben tanártestületi s hat esetben igazgatói megrovással büntette; az ifjú­ság körében a helyesebb közszellemnek térfoglalása arra enged kö­vetkeztetni, hogy e humánus büntetésekkel is az egészséges fe­gyelem mindenkorra biztosítható lesz. — Az alsóbb osztályokban két tanulóval szemben kellett az igazgatói megrovás büntetését alkalmazni az egyik esetben elhanyagolt lelki nevelésre vezethető szemérmetlen beszéd miatt, a másik esetben engedetlenség miatt. A jótékonyság intézményeinek kultuszára neveltük ifjúságunkat akkor, midőn az Aradi Vesztőhely-bizottságának felhívására 16"26 K-t, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület Dunántúli fiókegye­sületének kérelmére 10" 11 K-t s a Madárvédő Egyesület javára 14-80 K-t gyűjtöttünk s illetékes helyére juttattunk. 8. Egészségi állapot. — Szabadságolás. A tanári testü­let s az ifjúság egészségi állapota általában kielégítő volt; beteg­ség miatt csak Kóbor Pál tornatanár maradt távol tartósabban hi­vatalától az iskolai év közvetlen befejezése előtt abban az időben, amikor e miatt az intézeti tornaversenyt sem lehetett már meg­tartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom