Városi reáliskola, Esztergom, 1906

24 teljesítve van, a harmadik pedig, az épület kérdése annyival is inkább tovább tárgyalható, mert eddig egyáltalában nem nyert szakszerű s végérvényes megállapítást, hogy a jelenlegi épület az elemi fiúiskola kihelyezésével, némi bővítéssel és átalakítással nem volna-e célszerűen használható a pénzügyi s munkásviszonyok kedvezőbb alakulásáig. Az összes körülmények sürgető hatása alatt 2636/1907. tan. sz. a. legott felterjesztett ujabb kérvényben a város tanácsa a legnyomósabb érvekkel kimutatta, hogy Esztergom az ő kultúrintézményeinek jogosan remélt államsegélylyel leendő fejlesztéséről le nem mondhat létérdekeinek súlyos sérelme nélkül. Esztergom vármegye főispánja, mélt. Gyapay Pál s a vármegye és város orszgy. képviselői, dr. Kmety Károly, Zlinszky István, Szemere Miklós gondozó pártfogásukba fogadták a vármegyei székhely méltányos kérelmét, a helybeli szülők pedig kérvényt intéztek a minisztériumhoz, hogy a reáliskola IV. osztályát végző fiaik egyelőre magántanulói minőségben folytathassák helyben az V. osztályt addig is, mig e kérdésben az óhajtott megállapodás létrejön, mert el nem maradhat, hiszen a magas minisztérium egy 200 tanulóval biró csonka középiskolát fennállásának 50-ik évében a hazai tanügy kiáltó sérelme nélkül be nem szüntethet, mint kulturstatisztikai különlegesség pedig ezen intézet az idők végtelenségeig jelen állapotában meg nem maradhat. A tanügy szeretete és felismert fontossága hozza meg a második 50 év küszöbén e reáliskola fejlődésének áldását tanítványaink boldogulására, városunk felvirágzására !