Városi reáliskola, Esztergom, 1899

7 táns részével, anyagi, szellemi téren egyaránt. Ezt az egy évét a finom műveltségű Cornides családnál töltötte, melyet leányos volta még finomabbá, költőibbé tett, hogy a fiúban a jónak minden csirája megerősödött. Kazinczy lutheránusokon nem ért egyebet intelligens városi polgárságnál. Hiszen szálló igévé lett: „Wer nach Österreich geht wegen Weisheit, der bleibt ein Dummkopf in alle Ewigkeit.

" * * * Hogy pedig a mult század szellemi mozgalmai hazánk református lakosságát kevésbbé érintették, a reformátusok földmivelő voltában leli magyarázatát. A városok magyarosodásával Íróságunk is nemzeti nyelven szólalt meg. A mult századbeli Debreczen politikai város volt ugyan, de még igen távol volt attól, hogy irodalmi, szellemi, közművelődési teremtőhely legyen. Egy angol utazó, ki Debreczent a mult században látogatta, azt írja róla, hogy nem érti, mi csábithatott 30,000 embert arra, hogy ezen a homoksivatagon letelepedjenek, mely messzire víz nélkül szűkölködik. Irodalmunk a mult században ugyan nem szünetelt. Azonban a mit alkotott, kevés volt. Az irodalmi hagyomány nem az egyidejű más nemzetbeli irodalmakhoz kapcsolt. Többnyire régebbi magyar és ezek mellett ó-klasszikai írók formalismusában állapodott meg a minták lelke, kiváló szelleme nélkül. Bessenyeivel megindul egy újabb és mintájától eltérően jóval hazafiasabb irány, mely a jelenhez kapcsolódik. Azonban egyik irány sem létesitett mélyebb hatást, addig, mig Kazinczy a megváltó igét nem mondja ki, melynek elhangzására romba dölt sok régi, de fölépült ennél több új, nem csak Kazinczy szellemében, hanem megvalósult az is, mit Kazinczy ellenfelei óhajtottak, de ő adta az eszközöket. „Költői és szépprózai nyelvünket Kazinczy emelte ki sülyedéséből fölkeltve a stilérzéket és sürgetve a művészi irányt. íróink akkor ugyanazon szin és jellemnélküli nyelven irtak prózát és verset, dalt és époszt, elbeszélést