Városi reáliskola, Esztergom, 1899

19 E küzdelmet és ellentétet Vörösmarty békéltette ki. Híve volt Kazinczy művészi irányának, nyelvújításának egyaránt, de a magyar nyelv és saját költői géniusza sugalmai szerint. Mintegy összeolvasztotta a régi és megújított nyelvet, mindenikből épen azt kölcsönözve, a mi a költői nyelv emelésére szolgált. 0 is elválasztotta a költői nyelvet a köznapitól, de ennek inkább csak virágává fejlesztette s nem oltott bele idegen ágat. Egyszóval Vörösmarty megalapította sőt a nemzeti szellem melegén ujjászülte Kazinczy törekvéseit. Ezóta a nemzeti elem kerekedett fölül költői nyelvünkben. Petőfi és Arany, kik Vörösmarty után léptek föl, ez irányt fejlesztették tovább. Petőfi is a megújított nyelv alapján állott, de többet merített a népnyelvtől, mint Vörösmarty, egyszersmint az egyszerűségre adott példát. Arany az ő példáján lelkesült, de nem csak a nép nyelvéből merített hanem a régi nyelvből is. Hirdeti a költői szabadság, az aesthesis jogát, mint Kazinczy, de más módon, más eszközökkel: a magyar nyelv s z e 11 e m é b e n. „(Költői , nyelvünk és szépprózánk.) * * * A régebbi irodalmi törekvések természetszerűleg háttérbe szorultak akkor, midőn szomszédainknál virágkorát élte a német irodalom, mely főképviselőiben visszafordult az irodalmi aesthetika ős mintájához, a görög irodalomhoz. Összes íróink, kik ó klasszikai irányában haladtak, nem egyenesen a mesterekhez fordultak, hanem tanítványaikhoz, a római költőkhöz, kik nem emelkedtek mestereik fölé. Avagy micsoda irodalmi vagy történelmi készültséggel bírhattak azok a derék debreczeni kommentátorok, kik azt állították, hogy Árkádia jó marhalegelő, kivált szamarak számára. Bizonyára ami jó Hortóbágyunkra gondolhattak, arról is csak annyit tudván, hogy rajta fú a szél. Mindenütt azt látjuk, hogy midőn új lángelmék elébe akarnak vágni valamely megszokott, örökölt iránynak, harczban a maradók iránya türelmetlen, fegyvert nem mindig válogató, mert megsejti bu-