Városi reáliskola, Esztergom, 1897

7 halált szenvedtek a bitófán, az isteni gondviselés nem engedte meg azon eszmék bukását, melyek miatt fiaink fegyvert ragadtak; a független felelős minisztérium, a népképviseleten alapuló országgyűlés, a vallásszabadság gyakorlata, a törvénytelen adózás megszüntetése, a sze­mélyes szabadság szentsége teljes mértékben visszaál­líttatott. És ha valamely nemzet e jogoknak birtokában van, úgy ténykedése semmi oldalról sincs korlátolva, nemzeti hivatásának bizton élhet. Csakhogy e jogok megszerzése nem egy pillanat műve volt; nem egy ember szivének ömlött vére megszerzésükért. Csúf hálátlanság lenne te­hát tőlünk utódoktól, ha azon roppant szolgálatról meg­feledkeznénk, melyet e jogok kivívása miatt az elődök érettünk müveitek, melyekért vérüket ontották : mert nem saját egyéniségük érdeke tüzelte a harczra őket, de az unokák boldogsága. E hála érzetet, mely egy nemzet szivébe van vésve, onnan kitörülni nem lehet; e hála érzetet és küzdelmeik jogos voltát ünnepeljük márczius 15-én; ünnepli a nemzet, mióta szabadon lélegzik és ünnepelni fogja, míg csak a szabadság fogalma nem vá­lik üres szóvá a magyar nemzet ajakán ! Várallyai' Sándor. C

Next

/
Oldalképek
Tartalom