Városi reáliskola, Esztergom, 1892

A reáliskola segélyző-egyesiiletének megalakulása. „Szeretni az emberiséget, ez minden nemes szívnek elen^edhetlen feltétele." Sesfiteni a szűkölködőkön az emo o berszeretetnek legnemesebb nyilvánulása. Megkönnyíteni a szegény tanuló anyagi gondjait, hogy szellemi kincseket gyűjtenie lehetővé váljék, melyek őt kiemelik a porból s a tehetség és szorgalom utján a szellemileg leggazdagabbak közé helyezhetik, oly jótétemény, mely az emberiség szeretetének gyakorlását a legtisztább és többé nem fokozható ideálismussal tűzi czéljául. Ezen ideális czél lebegett az eszterofomi reáliskola o o tanártestületének lelki szemei előtt, a midőn a városi reáliskola harmincz évi fennállásának emlékére elhatározta, hogy segitn-egyesületet fog alakítani, melynek czélja leend szegény, jóviseletű és szorgalmas tanulókat mindennemű tanszerekkel, ruhával ellátni, sőt készpénzzel is segíteni. Elhatározásában vezérelte a szeretet, mint a nevelés és tanítás alapfeltétele. Megszokta a tanártestület szeretni a szegény tanulót, mely harmincz éven át a tekintélyesnek mondható létszám 9o

u/o-át képezte. Megtanulta becsülni a kopott ruhával és rongyos könyvekkel az igyekezetet, mely . sokszor csodákat művel s melyet megjutalmazni legtisztább örömet okoz. Az eszme ténynyé lőn. S ma azon helyzetben vagyunk, hogy a reáliskola segitő-egyesülete keletkezésének mozzanatait összegezve, azt, az iskola jóltevőinek-, Esztergom minden jóért és nemesért lelkesülő közönségének — és a fenntartó városi hatóságnak buzgó közreműködésével, megalakultnak nyilváníthatjuk.