Városi reáliskola, Esztergom, 1891

27 tekintetben mintául szolgálhat. Meglep úgy a tartalom, mint a jellemek újságával s bámulatra méltó az a sajátszerű kifejezés, melyet a szereplő személyek mindenike mutat s az egész költeményen keresztül megőriz. Az erőszakosan elrabolt Gudrunnak Normandiában való tartózkodásával kezdődik a költemény legszebb része; a most következő elbeszélés, hogy mikép őrzi meg Gudrun mindennemű lealacsonyitások közt lelki nemességét egész a megszabadítás pillanatáig, leírhatatlan szép s e költemény értéke általában oly nagy, hogy a legjobbak mellé állithatjuk, a mit csak epikus költészet valahol létrehozott." Kétségtelen, hogy a német hősmonda anyaga alkalmazkodott az áthagyományozott idegen alakhoz; német költők a német őskor monda-örökségét idegen minták rendje szerint rendezték és élénkítették meg. Az első lökést Heinrich v. Veldek adta meg Aeneisében. Főkép ő ismertette meg a németeket az ó világ művészi hőskölteményével, miután kevéssel ezelőtt Konrád és Lamprecht papok a franczia forrásokat nyitották meg. Ez német költőket arra a gondolatra hozott, hogy a Kriemhildről és Gudrunról szóló mondákat is kikerekített költeményekké dolgozzák fel. „Ez a négy költemény (a Károly-, Sándor-, Nibelungés Gudrun-monda) foglalja magába a legnagyobbat, a mit középkori költészetünkben tartalom és alak tekintetében bírunk s a gondolkodásmód és jellem bizonyos nagyszerűsége hatja át e műveket, a mi később veszendőbe ment." Eddig a tartalom volt túlsúlyban epikus költészetünkben, a lovagköltők inkább a külsőre, az alakra fordították figyelmüket. A szerelmi dalok simasága és hajlékonysága átment a 13. század epikus költeményeire is. De mostantól fogva idegen, britt és olasz eredetű mesék szolgáltatták az eposz anyagát. Ama lovagkor egész irányában és finom érzésében rejlett, hogy az eposz alakulása közeledett a lovaofvilásfhoz. E korszak legfkitünőbb költői í> ö O közétartoznak: Hartmann v. Aue (der arme Heinrich, Jwein), Wolfra m v. Eschenbach és Gottfried v. Strassburg. Wolfram a Parzivalban ama kor legfőbb szellemi eszméinek képét nyújtja, a melyeket a papi rend közvetített; Gottfried ellenben a Tristanban a lovagságvilági életelvének hű képét, a finom udvari műveltség raj-