Városi reáliskola, Esztergom, 1890

A földrajz mint tudomány. A tudomány bámulatos haladása és nagyszerű vívmányai egészen megváltoztatták a föld képét. Az egymást régebben alig ismerő népek ma közeli érintkezésben állanak az ezer és ezer kilométerekre terjedő vasúti hálózatok és sodronyvezetékek meghonosítása folytán. Ha ezt figyelembe vesszük, bizonynyára nem lesz senki, ki fontosnak ne tartaná a tudomány azon ágát, melynek feladata bolygónk felületének, különféle tér- és néprajzi viszonyainak ismertetése. Még azok is, kik mindenekelőtt a czélszerűség és hasznavehetőség szempontjából szokták tekinteni és bírálni a dolgokat; elismerik azon tárgyaknak nagy fontosságát, melyek a folytonos előrehaladással a legközvetlenebbül függnek össze. Ezen összefüggés pedig abban áll, hogy részletes felvilágosítást nyújtanak számtalan természeti tüneményről és törvényről. Természettudománynak azon tárgyakat mondjuk, melyek a természet kimeríthetetlen változásait tárják elénk. Ide sorozzuk a földrajzt is. Sajátságos azonban azon tény, hogy eme tárgynak, a földrajznak határát sem vagyunk képesek kimutatni, holott el lehet ismernünk, hogy e tárgy határvonalainak megállapítása, e fogalom alapos kifejtése annál szükségesebb, minél fontosabb lesz e tudományág óráról-órára és minél kevésbbé látszunk e feladat megoldásának jelentőségét méltányolni akarni. E körülmény oka nem kereshető azonban tudományszakunk oktatására vonatkozó szabványainkban. Mert ha 40 év előtt joggal mondhatta egy tudós férfiú Berghaushoz intézett egyik levelében: „Földünk természettani szemléltetése annyira terjed most minden néposztálynál, hogy annak megismerése általános szükségletté nőtte ki magát és mi1*