Városi reáliskola, Esztergom, 1888

13 tekintünk utána, mélyen érezve azon ürt, melyet a boldogult sok tekintetben maga után hagyott, és melyet kitölteni oly könnyen alig lesz lehetséges. Egy ily nagy államférfiú és buzgó honpolgár vesztesége méltó gyászt hoz családjára, a felséges Uralkodó házra, kinek oly hosszú évek során át birta törhetlen bizalmát, az országra és társadalomra egyaránt. Mert magas szellemi ereje, bevégzett műveltsége, tudományossága, munkássága, lojalitása és kivívott bokros érdemei által a társadalomnak, a tudománynak és a hazának a mily hasznos tagja, ép oly dísze és büszkesége is volt. O szenvedélyesen szerette hazáját és annak minden irányban való felvirágzása érdekében fáradozott egy hosszú emberi életen át. Lebegjen tehát az ő dicső szelleme fölöttünk intve tettre, munkásságra, honfi erényekre, buzdítva áldozat készségre, szabadságra és hazaszeretetre. Emléke pedig éljen kebleinkben örökké hervadhatlanul.