Városi reáliskola, Esztergom, 1888

9 meg. Súlyos terhet vállalt magára általa, de e terhet elviselni nemcsak teljes erővel törekedett, de azon is volt, hogy a benne helyezett bizalomnak minden tekintetben meg is feleljen. Alkotásaival mind ezt fényesen igazolta és áldásos működésével hazájának és a közművelődésnek elévülhetlen és hasznos szolgálatokat tett. Tizenhat éves ministerségének egész ideje alatt államférfiúi bölcseséggel, soha nem ingadozó kitartással s önmegtagadással, szellemének magasztosságával czéltudatosan vezette a közoktatás ügyeit; pedig nem egyszer gördítettek nehéz akadályokat hazafiúi törekvései elé nemzetünk anyagi nagy bajai, melyekkel állandóan küzdenie kellett és az időszakonként ellene is élesebben fel-fel csillámló ellenzéki eszmék, nézetek, támadások s egyéb belviszonyok. De ő egy nagy lélek erejével megtalálta azon módot, mely megkívántatik arra, hogy magát a megtámadtatásokon túl tegye és csendesen eltűrje azon megpróbáltatásokat, melyeket a viszonyok kérlelhetlen hatalma reá mért. Nem lankadott, nem csüggedett, hanem dolgozott és működött. Egész figyelmét és minden szellemi és fizikai erejét dicső eszméinek és terveinek megvalósítására fordította ; igy különösen feladatául tűzte ki a magyar nemzetiséget az elemi oktatás által terjeszteni és megszilárdítani; az ipari szakoktatást létesíteni; a tanítóképzést, a mindkét irányú középiskolák fejlesztését és magasabb színvonalra való emelését előmozdítani. És ez utóbbi téren bennünket Esztergom városiakat is különösen ért ápoló keze, atyai gondoskodása és jó akarata, midőn városi reáliskolánk állapotáról, kül- és beiszerkezetéről, annak szükséget pótló voltáról és hivatásáról közvetlen tudomást szerzendő, először reáliskolánkat magas látogatásával szerencséltette és meggyőződve reáliskolánk sikeres működéséről, valódi nemzeti missiójáról, melylyel városunk és vidékünk anyagi és szellemi élete kiíejlesztésére törekszik — lelkesedést keltő szavakban támo-