Városi reáliskola, Esztergom, 1887

10 térhetett meg a bűnök rémes utairól és visszamehetett az erénynek fényes ösvényére. Ifjú, ki tév utakon jársz és arany ifjúságodat haszontalanul fecsér­led, te vagy ezen szerencsétlen álmodó! E rettentő álom a te egykori lelkiismeret­furdalásod! Ha ne m térsz meg még kellő időben, igy fogsz egykor felkiáltani nyo­morú ságodban: Oh jöjj vissza te kedves aranyifjúság. De akkor már hiába kiáltasz; nem tér az vissza többé. Hogy ne végezzem azon­ban beszédemet ez elszomorító szavakkal: vessünk még egy pillantást a jobb tanulók örvendetes sorsára is, kik ere­jűket és idejöket legtöbbnyire felhasználták a lélek és az erkölcs nemesítésére és fejlesztésére. Üdv ezen tanulóknak ! Kezeik közt tartják az ilyenek a jö­vendő boldogság zálogát. Már most is vidáman és kelle­ö ö O mesen folynak napjaik a tudományos munkálkodás közepette. Néhány év múlva készen állanak ők a jövő minden eshe­tőségére. Ki munkához és rendhez, hűség-- és gondossághoz O ^ O ö o van szokva, ki nemes lélekkel és gazdag ismeretekkel van megáldva, az előtt nyitva áll az út a szerencséhez és bol­dogsághoz, a jóléthez és megelégedéshez. Mert a mi az ifjúnak ékessége volt, az a férfinak is dísze marad. A mi az ifjú iránt szeretetet és vonzalmat keltett, az bizonyára a férfinak is tiszteletet és becsülést szerez. Áldani fogja őt férfi korában a barát, kinek verítékét szeretetteljesen fel­szántja ; áldani fogja polgártársa, kinek jólétét és boldog­ságát előmozdítja ; áldani fogja a haza, melynek ő dísze ; forró hálával fog az Egre tekinteni atyja és örömkönyeket sír majd a túlboldog anya. Azonban, kedves tanítványaim! ha egykoron a sze­rencse hozzátok beköszönt, ha a világgal, sorsotokkal és önmagatokkal meg lesztek elégedve : ha az emberi társada­ö O ö lomban elfoglalt állástokat érdemmel betöltitek : ne feled­kezzetek meg azokról, kik jövendő boldogságtok fényes palotájának első alapjain fáradoztak. Hálás kegyelet honoljon sziveitekben azon férfiak iránt, kik a magasabb mivelődés eszközeit kezeitekbe szolgáltatták. Szeretettel és tisztelettel gondoljatok mindig az irántatok atyai jóindulattal, teljes odaadással viseltető, javatokat lelki­ismeretesen munkáló tanáraitokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom