Városi reáliskola, Esztergom, 1887

21 V. Ösztöndíjak: Pergő József, III. oszt. tanuló a Szlávy Éva-féle alapítványból 100 frtot kapott. VL Segélyalap. Midőn reáliskolánk a múlt tanév bezártával fenállásának harminczadik évét töltötte be, a tanári testület körében azon kérdés merült fel, miként lehetne ezen örvendetes eseményt legüdvösebben megünnepelni. E kérdésre az volt az egyhangú felelet, hogy iparkodjunk a szegény tanulók sorsán kitelhetőleg segíteni, vagyis alakítsunk más tanintézetek példájára segítő egyesületet. Ezen egyesület hivatásának tekintse tökét teremteni, melynek kamatjaiból szegény, jóviseletű és szorgalmas tanulók tankönyvekkel és egyéb szükséges tanszerekkel, esetleg ruhával is lesznek ellátandók. Az eszme lassankint tovább terjedve az iskolabarátok kebelében élénk visszhangra és buzgó pártolókra talált. A pártolás első mozzanata, azon tényben nyilvánult, hogy a dr. Major István, püspök és érseki helynök úr írói jubilaeumát rendező bizottság az ezen ünnepélyre gyűjtött pénz többletét ioo frtot a tervbe vett reáliskolai segélyalap javára adományozta. Ezt csakhamar követte a nemes városi Tanács azon elhatározása, mely szerint az 1886—87. tanévben beszedett tanpénzekből fönmaradt 110 frtnyi többletet a reáliskolai segély egyesület első alaptőkéje gyanánt letéteményezte. Ezen kezdemények az iskolák nemeslelkű maecenását, a jótékonyságáról országszerte ismert főpapot, m é 11. dr. M a j e r István p ü s p ö k és érseki helynök urat arra indította, hogy a segélyalap javára egy 200 frtos magyar aranyjáradék kötvényt adományozzon. Kegyes adományát, a nagylelkű főpap következő sorok kíséretében tette át az intézet igazgatóságához: Tek. Igazgató Úr! „Azon lelkes honfiak nézetét helyeselni kell, kik a reáliskola tanulóinak számát úgy vélik nevelhetni s egyáltalján a reáliskola