Városi reáliskola, Esztergom, 1886

17 tczmény üdvöi vagy káros a közön?égre : az új tényezők, a leszerepelt emberek munkáit rombolták, természetes, hogy az akkori felfogások szerint, a reáliskola közös fentartására vonatkozó jegyzőkönyvnek sem tulajdoníttatott kötelező erő és igy a városok egymásután kisértek meg mindent arra nézve, hogy a reáliskola terheitől magukat felmentsék; ezt igazolja a megyei levéltárban eredetben fekvő 1861-ik évi 82, 285 és 320. sz. a. folyamodás. Az i86r-iki megyei képviselet felfogva magasztos hivatását, melyet egy törvényhatóság a tanügy iránt legbensőbben érezni köteles, ugyanazon év febr. hó 18. és következő napjain tartott bizottmányi közgyűlésében 285. sz. a. kelt határozatával kimondotta, hogy „a reáltanoda további felállását minden áron biztosítani óhajtja" és elhatározta, hogy a szükséges költségek egy negyedrészét saját házi pénztárából fedezi és másod alispánjának elnöklete alatt a megye díszéből alakított egy küldöttséget, „hogy ö Eminencziáját, a Bibornok Herczegprimást és a Méltóságos Főkáptalant a szent czél kegyteljes pártolására és a reáltanoda költségeinek egy negyedrészben való megajánlására felkérendi, továbbá ugyanez a küldöttség feladatává tűzte ki azt is, hogy a kir. várossal egyetemben azon arányt dolgozza ki, melyszefjnt Esztergom, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező városok a közös költség két negyedrészéhez járulandanak." Ez évben folyamodott Esztergom városa legelőször a primás pártfogásához. Az emlékiratszeríi kérvény a következő : „1856-ik évben az akkori községtanács által városunkban léfrehozott reáltanoda jelenleg már 3 osztályra kiterjedve, áldásosán terjeszti az ifjak kebelében a polgári minden osztályra egyaránt szükségesnek beösmert ipar és gazdászati ismereteket s évenkint mindinkább hallgatók által gyarapodva, kétségtelen felvirágzása előre is már örömérzettel tölti be kebleinket, azonban bármennyire szivünkön fekszik ezen hasznos intézetnek ápolása és megszilárdítása, de miután fentartása évenkint 4300 o. é. frt kiadásokat igényel, az ily nagyobbszerü költségek viselésére s ily nagy áldozatok hozatalára anyagi helyzetünket képesnek nem találjuk, mert midőn a városi volt községtanács által létrehozatott, akkoron alapul a fogyasztási adóra vetett pótadó szolgálván fentartási alapul, de alkotmányos életünk bekövetkezésével ezen adónak fentartását törvényes jogainkkal összhangzónak nem találván, annak megszüntetését hazafiúi kötelességünknek esmértük s igy annak megszűntével a reáltanodai költségek fedezésére szolgált alap is megszűnvén, az összes költség tisztán és egyedül házi pénztárunk terhére nehezült, minthogy pedig pénztárunk a legközelebb lefolyt gyászos 11 évi önkényuralom alatt nemcsak teljesen kiüríttetett, hanem egyszersmind több rendű adósságok tételével vállainkra oly terhek nehezültek, hogy ezeknek viselése és a közigazgatási költségek fedezése minden filléreinket igénybe vesznek; szivünk mély fájdalmára reáltanodánk jövőjét a költségek nem fedezhetése altal veszélyeztetve lenni latjuk, fajdalmunk 2