Városi reáliskola, Esztergom, 1886

15 Wirkler Eildre tiz kötet könyvet adományozott. Az intézetet harmadik tanévében harmincznyolcz tanuló lá­togatta, a kik közül harminczöt magyar, huszonöt római katho­likus és tizenkét izraelita volt. 1860/61. (Nagy idők nagy események.) Az ujabb hazai történetben oly nevezetes eseményt jelentő októberi-diploma az összes magyarországi reáliskolákra is nagy fordulatot jelent. A magy. kir. udvari kanczellár, báró Vay Miklós jelenti ő Felsége legfelsőbb elhatarozásaként a magyar nyelv régi jogainak a közigazgatásba, törvénykezésbe, ügykezelésbe és isko­lakba való visszaállítását. Az idegen ajkú és szellemű reáltanárok sorra megtanultak magyarul vagy siettek vis'zaszármazni. Az esz­tergomi reáliskolában ugyan már az első három tanévben is ma­gyar volt az előadó nyelv, de az októberi diploma a hazai nyel­vet a német nyelv elé tette a tantárgyak sorozatában. Az oktoberi diploma óta bizonyos mozgalom indult meg or szágszerte a Bach-korszak legélesebb intézkedései ellen. Ez a mozgalom nemsokára a reáliskolákra is ráverte a reactio hullámait s a lassan ébredő nemzeti szellem szorgalmasan küszöbölni kezdte mindazt, a mi a reáliskolákban az elnyomatás legsötétebb emlé­keivel volt összeforrva. Ez a mozgalom azonban nem renditette meg a nemzeti szel­lemű esztergomi reáliskolát. Még a tanév megnyitása előtt néhány nappal a szept. 15-ről Maiina János tanácsos, Kollár Péter, Vajda Antal, Niedermann Ferencz és Pánczél János aláírásával a varos közgyűlése elé ter­jesztett jelentés szerint Esztergom az ö háromosztályú alreáltano­daját továbbra is fen akarja tartani s azt lehető virágzásra jut­tatni. „Miután Tek. Esztergommegye bizottmánya — mondja a jelentés — a városi reáltanoda ügyét szivén hordozza, f. é. aug. utolsón a városi iskolai bizottmány a megyei küldöttséggel közös tanácskozás végett összeült s ott örömmel értesültünk, hogy a méltóságos esztergomi főkáptalan a reáliskola hat évi fentartasára évenkint négyszáz jrttal, mélt. gróf Pálffy Pál hat évre évenkint száz forinttal, mélt. gróf Sándor Móricz pedig egyszersminden­korra száz forinttal járult. A megye is elvállalt kötelezettségét szívesen lefizetné, de a viszonyok a megyei pénztárt is csaknem üresen tartjak, a fizetést tehát nem teljesítheti. Midőn Tek. Esz­tergommegye a városi reáliskola mellett ily buzgóságot tanusit, lehetetlen hogy mi is annak fentartasára és ápolására mindent el ne kövessünk. A városi közgyűlés ugyan, hogy a realiskola költ­ségei a közadózast tetemesen ne teiheljék, az évi költségek fö­dözésére többféle hasznothajtó forrásokat tűzött ki, de a mellett, hogy a reáliskolák ügye minden támadható viszontagságok mel­lett el ne essék, múlhatatlanul szükségesnek tartottunk egy reál­iskolai-alap szerzését és e czélbul közgyűlési határozat értelmében

Next

/
Oldalképek
Tartalom