Városi reáliskola, Esztergom, 1886
15 Wirkler Eildre tiz kötet könyvet adományozott. Az intézetet harmadik tanévében harmincznyolcz tanuló látogatta, a kik közül harminczöt magyar, huszonöt római katholikus és tizenkét izraelita volt. 1860/61. (Nagy idők nagy események.) Az ujabb hazai történetben oly nevezetes eseményt jelentő októberi-diploma az összes magyarországi reáliskolákra is nagy fordulatot jelent. A magy. kir. udvari kanczellár, báró Vay Miklós jelenti ő Felsége legfelsőbb elhatarozásaként a magyar nyelv régi jogainak a közigazgatásba, törvénykezésbe, ügykezelésbe és iskolakba való visszaállítását. Az idegen ajkú és szellemű reáltanárok sorra megtanultak magyarul vagy siettek vis'zaszármazni. Az esztergomi reáliskolában ugyan már az első három tanévben is magyar volt az előadó nyelv, de az októberi diploma a hazai nyelvet a német nyelv elé tette a tantárgyak sorozatában. Az oktoberi diploma óta bizonyos mozgalom indult meg or szágszerte a Bach-korszak legélesebb intézkedései ellen. Ez a mozgalom nemsokára a reáliskolákra is ráverte a reactio hullámait s a lassan ébredő nemzeti szellem szorgalmasan küszöbölni kezdte mindazt, a mi a reáliskolákban az elnyomatás legsötétebb emlékeivel volt összeforrva. Ez a mozgalom azonban nem renditette meg a nemzeti szellemű esztergomi reáliskolát. Még a tanév megnyitása előtt néhány nappal a szept. 15-ről Maiina János tanácsos, Kollár Péter, Vajda Antal, Niedermann Ferencz és Pánczél János aláírásával a varos közgyűlése elé terjesztett jelentés szerint Esztergom az ö háromosztályú alreáltanodaját továbbra is fen akarja tartani s azt lehető virágzásra juttatni. „Miután Tek. Esztergommegye bizottmánya — mondja a jelentés — a városi reáltanoda ügyét szivén hordozza, f. é. aug. utolsón a városi iskolai bizottmány a megyei küldöttséggel közös tanácskozás végett összeült s ott örömmel értesültünk, hogy a méltóságos esztergomi főkáptalan a reáliskola hat évi fentartasára évenkint négyszáz jrttal, mélt. gróf Pálffy Pál hat évre évenkint száz forinttal, mélt. gróf Sándor Móricz pedig egyszersmindenkorra száz forinttal járult. A megye is elvállalt kötelezettségét szívesen lefizetné, de a viszonyok a megyei pénztárt is csaknem üresen tartjak, a fizetést tehát nem teljesítheti. Midőn Tek. Esztergommegye a városi reáliskola mellett ily buzgóságot tanusit, lehetetlen hogy mi is annak fentartasára és ápolására mindent el ne kövessünk. A városi közgyűlés ugyan, hogy a realiskola költségei a közadózast tetemesen ne teiheljék, az évi költségek födözésére többféle hasznothajtó forrásokat tűzött ki, de a mellett, hogy a reáliskolák ügye minden támadható viszontagságok mellett el ne essék, múlhatatlanul szükségesnek tartottunk egy reáliskolai-alap szerzését és e czélbul közgyűlési határozat értelmében