Városi reáliskola, Esztergom, 1885

5 nelyeknek megtartása okvetlen szlikéges, s melyek együttéve az olvasmányok kezelésének tanmódszerét alkotják. II. Ha az erkölcs- és jogbölcsészek vagy az aesthetikusok nódjára egy fö alapelv felállítását óhajtanok megkisérleni, kkor annak — ha az olvasmányok kezeléséről rendszeres anmódszert akarnánk irni —- talán következőleg kellene langzania: A tanárnak tisztában kell lenni .z iránt, minő czélt akar olvasmányával : 1 é r n i. Ki a czélt illetőleg, melyre törekednie kell, nincs tiszában, az valóban úgy jár mint a hajós, ki nem tudja, hova ndult, merre kormányozza jármüvét s hol kössön ki. Azonban nem mindig könnyű felismerni a czélt, melyre gyík-másik olvasmány mint eszköz különösen alkalmas, ^.z olvasmány eszköz, és nem minden czél érhető el ugyanzon eszközök által. Az olvasókönyv szerzőjének főfeladata a nyelvtanítás Ital elérendő különböző czélok megvalósithatására összeeresni az irodalom tág mezején a legalkalmasabb anyagost és azokat czélszerűen elrendezni. A nyelvtan tanárának iedig oda kell irányítania minden törekvését, hogy az olasókönyvben előforduló segédanyagot czélja érdekében kszerűen kiaknázza. Hogy a tanár azon nehéz feladatát, mily zélokra szolgálhatnak leginkább az egyes olvasmányok, önnyebben megoldhassa, figyeljen főleg a következő ontokra. III. Minden egyfes olvasmányban meg kell különböztetnünk tartalmat az alaktól. A tartalom mondhatnám ilke az olvasmánynak, az alak pedig — teste. De valamint lélek mindenkor sokkal becsesebb a testnél, ép úgy, álilános szempontból véve a dolgot, a tartalomnak is nayobb a becse az alakénál. Azonban a nyelvtan tanár előtt z alak a tartalommal ugyanegy értékű; sőt az olvasmány sakis akkor bír a nyelvtan tanításnál határozott értékkel,