Városi reáliskola, Esztergom, 1883

20 Sujánszky Antal költészetének jellemzését egy fiatal egyházi ember után adjuk: „Sujánszky költészetének tartalma nemesen érző szívből s elméből fakadó fenséges érzelmek és gondolatok, a melyek azonban nem igen válnak költőiekké; mert bár az alak kezelése, a verselés úgyszólván kifogástalan, mégis hiányzik költészetéből egy erösebb érzés, az egyéniség azon őszinte és erős nyilatkozata, mely a valódi lyrai költőnek varázst kölcsönöz." Nyulassi Antal versei szintén az ötvenes években, Esztergomban jelentek meg. Van bennök bizonyos népies iz, különösen az oktató félékben, de vallásos költeményeivel nem gyarapította a magyar vallásos költészet gyöngyeit. Pájer Antalnak van érzéke az epigrammai fordulatokhoz, de vallásos költeményeiben nélkülözi a fenséges iránt való érzéket. Szent Lantja, száznégy vallásos tárgyú költeményei nagyrészt bibliai és szent történeti reminiscenciák. Garai János Szent Lászlója eposnak van irva, holott csak verses elbeszélés; még alsóbb színvonalon áll öcscsének, Garay Alajosnak, Bethulia hölgye czimü úgynevezett vallásos eposa. Kuthen (Barina Vendel) jóízű vasárnapi verselő, de nem vallásos költő. Költeményei között alig van egy-két vallásos tárgyú. Legsikerültebb legendája a „Szent szűz képe" s „Jézus névünnepén" czímü költeménye, melyet Renan ellen irt. Mindszenti Gedeon sikereitől felbuzditva több egyházi költő kezdte a vallásos költészetet művelni. Ezek közül azonban többen alig jöhetnek számba. Nemcsak hogy csekély költői képességgel vannak megáldva, de többen még a kellő vesirói ügyességet sem sajátították el, A vallás leggyöngédebb, legszentebb érzéseit nem egyszer póriasan és ízléstelenül fejezik ki. Uj eszmékkel nem léptek föl, csak az olvasatlan könyvek számát gyarapították. Szülik József például egy egész komoly költeményében ilyen sorokat enged meg magának: „Az én szivem is ugy dobog. Majd kiveri balfelem." Pedig ö is vallásos költőnek tartja magát. Rosty Kálmán az ujabb vallásos alkalmi versirók legtermékenyebbike, szintén nélkülözi a költői tehetség áldásait. Alkalmi költeményei mesterkéltek és hidegek, nyelve pedig bombasztikus és erőltetett. Legendáiban nem a phantasia, hanem a képtelenség gazdálkodik. Pály Ede közönséges lyrikus, a ki eposzi kísérleteiben nem sok várni valót nyújt. Kálmán Károly, a zsoltár fordító, nem ismeri eléggé a költői nyelvet s a technikai akadályokat sem tudja legyőzni. Várady Antal a legújabb vallásos lyrában, sőt a drámában is nem mindennapi dicsőséget arat. Vallásos költészetünk remekei közé sorolhatjuk „A strassburgi harangok," ^Regina coeli," „Ave Maria!" „Krisztus a tenderen" s a „Patmoszi látnók" czimű valódi költői tehetséggel megirt költeményeit. És itt elérkeztünk évtizedünkhöz, melyről még nem nyilatkozhatunk.