Városi reáliskola, Esztergom, 1883

19 Vannak vallásos költőink, a kik rimekbe szedett közönséges imádságokon kívül egyebet nem igen alkottak. Ezek kirekesztik költészetükből a század szellemét, mellőzik a kor hangulatát és cserében kirekeszti őket az irodalomtörténet s mellőzi a közönség. Tárkányi megmutatta, hogy a vallásos költészetnek napjainkban csak úgy lesz jövője, ha nem feledkezik meg arról a keretről, melyet kornak nevezünk s melybe bele kell foglalnunk szellemi terményeinket. Tárkányi Béla rokonszenves irodalmi alakjánál még nevezetesebbnek lehet mondani Mindszenti Gedeont. Legújabb vallásos lyránknak leghivatottabb költője. Költő a szó legszebb értelmében, a ki túlemelkedik a chablonokon s elavult formákon. Igen jellemző az a néhány sor, a mit maga magáról ir. Egy szerkesztő barátjához intézi ugyanis a következő nyilatkozatot: „Neked tudnod kell, hogy a vallásos költészet azon faját, melyet a legújabb nemzedék művel, én honosítottam meg irodalmunkban. Addig volt egy pár hymnus és legenda, de még az avatottak is azt hitték, hogy a vallás érzelmei csak a templomban szólalhatnak meg. Hogy az élet bármely mozzanatát vallásos ihlettel lehet megdallani, hogy magába az életbe kell bevinni az onnan kiűzött hit érzelmeket s igy az életet mintegy összerokonitani s megszentelni a vallás által, sőt a hazafiság dicső szineit is a vallás spectrumában szemlélni: ilyen lyra nem volt s én erre példányképet nem találtam magam előtt." Igaz, hogy Lessing sokkal szerényebben nyilatkozik maga magáról, de azért Mindszenti önérzetének is van alapja és jogosultsága. Mindszenti Gedeon költeményei három kötetben jelentek meg. A kor szellemétől áthatott költeményeket igy jellemzi: „A kereszténység most a pogánysággal, a nihilismussal küzd. Sikerült-e „A Szentek unokáihoz," „Diadal ének," „Ecce Homo" „Üdvözlet IX. Piushoz," „Csak bátorság," „ Adómok beszélgetnek," „IX. Pius aranymiséjére," „Péterfillérek" oly magaslatra vergődnöm, hogy a küzdő egyház szavamat hallja s lelkesedést merítsen kürthangjaimból ? ítéljék meg mások; de biztos vagyok benne, hogy harczi szózataimban a kor üterére tapintottam s eltaláltam a kellő jelszót." Mindszenti költészetének tagadhatatlanul főérdeme, hogy a század hangulata kifejezésre talál benne. Századunk legkitűnőbb vallásos költője látja a vallásosság hanyatlását, de azért nem csügged; érzi az uj eszmék diadalát, de azért nem adja fel hitét. Költészetének kihangzása sohasem leverő, hanem biztató. Kitűnő lyrai természet, habár a formák iránt nincs mindig kifogástalan mű gondja s bizarr kifejezései nem egyszer sodornak ki a hangulatból. Az ö költészete a legszentebb vallásosság s vallásossága a legszentebb költészet. Kazinczy, Bajza és Kölcsey idegenszerű iskolájának epigonjaiként tűnnek föl Nyulassi és Sujánszky Antal. 2*