Városi reáliskola, Esztergom, 1880

9 tora közepetáján sötétbarna foltokkal van födve; két pár átlátszó szárnynyal bir, melyek közül az első pár kétszer oly hosszú, a hátsó pár valamivel hosszabb, mint a teste. III. A phylloxera szaporodása. Eddig a phylloxerát három külömboző alakban ösmerjük, t. i. 1-ör mint lárvát (nyü) 2-or mint nymphát (báb,) 3-or mint szárnyas tetüt. Minthogy azonban a nympha csak átmenetet képez az első és harmadik között, nagyobb egyszerűség okáért ezentúl csak szárnyatlan és szárnyas phylloxeráról fogunk szólni. Mint lárva a föld alatt, mint szárnyas tetű a földön kívül él. Az előbbi a gyökér nedvéből, az utóbbi pedig a leggyöngébb levélhajtásokból él. A lárvák mind nőstények és öntermékenyitte peték által szaporodnak. A szárnyas tetűlc szinte nőstények és ugyanazon módon szaporodnak. A lárvák petéiből lárvák, ellenben a szárnyasok petéiből nem szárnyas magzatok kelnek ki. A lárvák petéi mind egyformák és a belőlök kikelt uj nyüvek csupa nőstények. A szárnyas tetű petéi kétfélék; némelyek nagyobbak, mások kisebbek; a nagyobbakból nőstények, a kisebbekből himek kelnek ki. Ezen uj ivadék lényegesen külömbözik ugy a lárváktól, mint a nymphák- ós szárnyasoktól. A három utóbbi szenibetünőleg kifejlett szivó és rágó eszközökkel elvan látva, de tenyészszervekkel nem bir; amazoknál elle nben a nemi külömbség szembetűnő, de szivó vagy faló szervek teljesen hiányzanak. Ezen körülmény azt látszik bizonyítani, hogy a szőlőtetű a fejlődés ezen phásisában csak arra van hivatva, hogy az elkorcsult nemzedéket ujabb, erősebb faj által helyrepótolja. Senki sem hinné, hogy a természet ezen mostoha hitvány magzatja, mely semmi külső tápszerre nem szorul, miután a végtelen kevés tápot, mely rövid élete