Városi reáliskola, Esztergom, 1879

5 által, hogy az ez időben divó olasz comédiával egybeolvadtak. Ezen irány fő képviselői voltak : De la Taille az első comicus iró, ki prózában irt franczia vigjátékot (les Corrivanx), és Larrivey, ki a fönemlitett „Pathelin" szerzője után kétség kivül legkiváló comicusa a régi franczia szinmüirodalomnak. „La Comédie des Esprits" müvében a jelleni, mely eddigelő csak egyes halvány vonásokban imitt-amott mutatkozott, már határozottabb alakot ölt. Azonban mind ezen kisérletek csak keveset lenditettek a színköltészet gyermekkori fejlődésén, sőt az időtájban haladás helyett pangás állott be az összes színművészet terén. Az uj szerzemények ere megszakadt; a régiek fölelevenitése pedig csak ideig óráig hatott. Ezen gyámolatlanságban sokáig sinlődött a szinliáz, mig végre Hardy Sándor fiatal költő uj életet öntött beléje. A franczia szinliáz ezen regenerátora voltaképen nem annyira szinmű-költő, mint szinmű-gyártó volt, de megáldva kitűnő vállalkozási tehetséggel és kiapadhatatlan termékenységgel, melyeknél fogva vagy harmincz éven át tudta a közönség érdeklődését lebilincselni. Fő ereje ügyes compilátióban és azon ritka tapintatban állott, hogy a legheterogenebb elemekből összeszedett férczmüveit nagy hatással szinre tudta hozni. 0 honositotta meg leginkább a spanyol tragicomédiát a franczia szinpadon. Müvei számát rengeteg nagyra becsülik, de eredeti darabot egyetlen egyet sem irt, miért is a tulaj donképi franczia színművészet körül igen kevés az érdeme. A Hardy által meghonosított nyegle rendszer későn ugyan, de végre még is lejárta magát; a káprázat eloszlott és lassanként józanabb izlés kezdett fölülkerekedni. A sokáig elhanyagolt classicus dráma újra föl lett élesztve, de e mellett a spanyol tragicomédia utánzása ezentúl is változó szerencsével folytattatott. Azon irók közül, kik részből Hardy nyomaiban járva e drámanemben kitűntek, különös megemlítésre méltók : Theophile, Bcudéry, Racan, Rotrou és Corneille. Ezek müveiben már általában örvendetes haladás észlelhető, különösen hat vígjátékban, melyek szerzője a későbben világhírűvé lett Corneille Péter volt. Azonban jóllehet ezen szerzemények nem egy becses uj vonást tüntetnek