Városi reáliskola, Esztergom, 1879

12 Rousseau J. J. kétszínűséggel vádolja. Sehlegel A. G. épen semmit sem talál benne. Ezekkel szemben állnak mások, kik e műben a drámai költészet megtestesült eszményét látják ; igy p. Göthe azt mondja róla : Soha egy költő sem nyilvánította belsejét kedvesebb és tökéletesebb módon. Lindau Pál hasonló véleményen van igy szólván : Ezen hasonlithatlan vígjáték méltó, hogy a világ összes költeményei közt a legelső helyen álljon. Bármilyen legyen is e darab miibecse, annyi bizonyos, hogy kezdetben a közönség részéről meglehetős hidegen fogadtatott, a mi nem csoda, mert nem is a nagy közönségre volt számítva. A Tartufe egészen más nemű mestermű ; a comicum hiányzik ugyan ebben is; a lebonyolódás sem correct; ezen hiányokért azonban dús kárpótlást nyújt a darab hőse. Ezen kép oly mestervonásokkal van jelezve, hogy benne rögtön valamennyi képmutató mintaképére ösmeriink. Kevéssel ezután megjelent „Ampliitryon" a legfurcsább és talán a legsikamlósabb Moliérc minden müvei közt •, az egész darab merő czólzás a király szerelmi kalandjaira. 1668-ban megjelent a „1'Avaré" (A fösvény), mely az előbbivel együtt mint már emiitettük, Plautus utánzata. 1673-ban színre jött a „les Femmes savantes" (Tudós nók) czimű darab, mely tárgyra nézve egészen hasonló a Précieuses-höz, de emennél minden tekintetben hasonlithatlanul jobb. Ezen mű kevésbé szenvedélyes ugyan mint a Misantrope , és kevésbé megkapó mint a Tartufe, de a nyelvezet tisztasága ós erejére, valamint az irály szépségére nézve fölülmúlja a költő minden többi müveit. Drámai igények szempontjából nem kevésbé mintaszerű. Az elrendezés tapintatos, a cselekvóny ámbár egyszerű, még is érdekes és folyton haladó ; a comicum teli van finom humorral ; a jellemek erőteljesek; a végkifejlődés könnyű ós természetes eredménye a cselekvénynek. 1673-ban megjelent még a „Malade imaginaire" is (Képzelt beteg), félig bohózat, félig vígjáték ós mindenekelőtt maró szatyra az orvosok ellen. A nélkül hogy