Városi reáliskola, Esztergom, 1878

Octavianus Augustus. Cajus Julius Caesar Octavianus, egy Veletriből származó család sarjadéka, született a város épitése 691. — Kr. e. 63. évben, Marcus Antonius és Cicero consulsága alatt. Atyja Cajus Octavius gazdag örökség birtokosa, sikerrel kereste a köztársaság méltóságait. Volt praetor, Macedónia kormányzója sőt a senatus által hadparancsnoksággal is fel lön ruházva. Anyai ágon unokája volt Júliának, Julius Caesar nővérének s igy ivadéka Latium egyik legnemesb családjának, a juliusi családnak, mely eredetét Venus istennőtől és Ancus Martiustól származtatta. Mint a dictator unoka-öcscse, általa fiává fogadtatván, végrendeletében nevét és vagyonát öröklé.') Midőn Kr. e. 44-ben martius idusán, az „utolsó rómaiak" Caesar szivébe mártották a gyilkos vasat, azt hitték, hogy a dictatort meggyilkolván, megmentették a köztársaságot. Azonban csakhamar kitűnt, hogy a szabadság eszméje csak néhány mivelt lelkében élt, — a nép szivéből rég kialudt. Mert midőn a ravasz M. Antonius consul, Caesar temetésekor egy szivetrázó beszéd után, az elhunyt végrendeletének számos való, vagy állitólagos hagyományát felolvasta, — melyben örököséül Octavianust nevezi ki, ennek halála esetében az összesküvés egyik fejét: Brutust; gyilkosai közül többeknek jelentékeny javakat hagyományoz; a népnek a Tiber melleti kerteket s minden polgárnak 300 sesterciust hagy, — s midőn mindezek után felmutatta a consul a dictator véres hulláját, — a nép boszut kiáltva üszköt ragadott, hogy lángba boritsa azok házait, kiket csak az imént hősöknek nevezett. A gyilkosok menekültek, Julius csillaga pedig kiemelkedve a vérgőzből, szelid fényt vetett a viharzó fórumra. ') Sveton. Vita Augusti Cap. I. et sequent. — Dio Cassins lib. I.