Városi reáliskola, Esztergom, 1877

9 vétette körül s nagy kiváltsággal édesgetett bele lakosokat; mert Tacitus után eléggé ismeretes a germán faj azon vonása, hogy nem tűrte a városokat, nem szenvedhette az egymás mellé épitett házakat.') E városok időmultával adományozás, vásárlás, szerződések s háborúk által fekvő birtokot és nagyhorderejű jogokat szereztek maguknak. A megszorult fejedelmek s főurak, pénzért a pénzverdéket, vásárok és vámok jogait a városoknak elzálogosították vagy eladták. A vagyon és jogok szaporodása nemcsak anyagilag, hanem szellemileg is emelték a községeket. De legtöbbet tettek e tekintetben a keresztes hadjáratok. Mig a városok urai szikla várakban laktak, mig azok környezetét zsoldosok képezték ; addig a polgárokat tisztjeik (scultetusok) zsarolták, a rabló lovagok büntetlenül fosztogatták a kereskedőket, a békés lakosokat. Végre ütött a szabadulás órája. Egy szózat hangzott el Európában, mely a lovagok százezreit lázas izgatottságba ejté, egy szózat röpült ajkról ajkra, egyik várból a másikba, s a viharos Germániát, a megoszlott Angolhont, a pártoskodó Olaszországot csak egy akarat tüzelte : a szentföld visszafoglalása. „Isten ugy akarja" kiáltott fel egész Európa s a földmivelő ott hagyta ekéjét, a pásztor nyáját, a férj feleségét, a szülők gyermekeiket, a szerzetesek és apácák celláikat, hogy a szentföld felszabadítására siessenek. Az urak, hogy Eufrát partjain tündökölhessenek, megengedték szolgáiknak, hogy a természet jogait arannyal megváltsák, jószágaikat elzálogositák vagy eladták a városoknak, hogy Ázsia mezőin fejedelmi koronát keressenek. Sok úri és zsar') „Nullás Germanorum pOpulis urbes habitari, satis notum est: ne pati quidem inter se iunctas sedes. Colunt discreti ac diversi, ut fons, ut campus, ut nemus piacúit. Vicos locant non in nostrum morém connexis et cohaerentibus aedificiis, suam quisque domum spatio circumdat, sive adversus casus ignis remedium, sive inscitia aedificandi. Ne caementorum quidem apud illos, aut tegularum usus, matéria ad omni» utuntur informi, et citra speciem aut delectationem Solent et subterraneos specus aperíre, eosque multo in super fimo onerant, suffugium hiemi et receptaculum frugibus : qui rigorem frigorum eiusmodi locis molliunt, et si quando hostis advenit aperta populatur, abdita autem et defossa, aut eo ipso fallunt, quqd quaerenda sunt" Tacitus Germania cap. XVI.